White Stripes hétvége teljesen...Ez egy dokufilm a WS kanadai turnéjáról, amin csak kisvárosokban- művházban, óvodában, nyugdíjasotthonban, kishajón, bowlingpályán - léptek fel. Nem is értem zenekarok mért vágynak másra, mért akarnak stadionozni.

És akkor ezennel hivatalosan is a világ legeslegufóbb szupersztár zenekara a White Stripes. A film:

Én ilyen koncerteket szeretnék: A zenekar a közönségből érkezik, világos van, az emberek közel üldögélnek (meg a fán:), szól a zene, bódottság.

A bazi nagy Stároknak üzenem (mert úgyis olvassák a blogomat), hogy ha nem viselkedsz celebként, ha az energiáid nagy része nem arra megy el, hogy szekuritit találj, és hogy minél több kordont állíts fel a nép és önmagad közé, akkor a nép sem fog soha bántani, nem fognak letámadni, nem akarnak majd tök felesleges ótogrammot. Jack White elismerten a világ egyik legnagyobb rockzenésze, mégis bárhova vetődnek el, simán bemegy egy bótba, és az emberek max annyira támadják csak le, hogy messziről integetnek neki...Épész. Meg White mondjuk az más tészta, ő annyira nyomorék, hogy minden mondatát feliratozni kell a filmen, annyira félénken, halkan beszél. A tesója kiabál is egyszer vele, hogy egy büdös szót nem érteni abból, amit dünnyög:))

És hát a koncertfelvételek, oh. Póporoppopó forever!

Update: Most látom elhozzák ezt a filmet a Titanicra.

Amiért a legjobb legjobb legjobb az az, hogy volt a tegnapi brutálpunk, aztán meg van ilyen. Kihajítanák minden énekversenyről, de egyszerűen ez nem erről szól.