Hát meg volt. Totál teltház (csöppet kellemesebb érzés volt a múlt hónapban a Gasometerben lenni, ha tele van már nem olyan szép). Első szám azzal telt, hogy helyet kerestem ahonnan hallottam is valamit, második szám azzal telt, hogy helyet kerestem, ahonnan láttam is valamit, a harmadik számnál pedig néhány könyökös kiosztása után elkezdődött a menetelés. Garantáltam lefogytam 3 kilót, ennyit nem sportoltam régóta.

Beth Ditto a nulla kis hangjával simán lehetne az istenem, annyira bírom, hogy nem csak, hogy leszarja a látványos hátrányos helyzetét, hanem a viselkedésével, a ruházatával (vagy annak hiányával) még 6 kiló fikát is küld mindenkinek, aki az általános szépséget dicsőíti. Néha szeretnék MERÉSZELNI ennyire dagatnak lenni.

Az egész koncert arról szól, hogy miket mond, kit néz ki épp ki magának, hogyan táncol, merre röcögtet. Valszeg, ha a társaságomba tartozna, akkor 5 percenként szeretném pofán vágni, mert annyira sok, de egy frontdebellának ilyen képességekre van éppen szüksége szvsz.

A zenekar egy ellenszenves kis pöcsökből álló metronómgyár, szolgáltatják a menetelnivalót és hivatásosan cool-an néznek. Yoko Ono-s póló amúgy nekem is kell!!!

A közönség 80%-a csajokból állt, ez sztm várható volt, ahogy az is, hogy nagy részük meg volt őrülve.

Sajna a nagy ugrándozásban teljesen elfeledkeztem a fotóapparatomról, így csak kukázni tudok videókat, és persze az osztrákok megint keveset töltöttek fel, így nem mind a Gasometerből.

Kb 30 percnyi tömény Nirvana után (köszönöööööööm!!) így kezdtünk. Haj, ruha  majdnem ugyanez nálunk is.