A múltkor elgondolkodtam, hogy mért nem szeretek már színházba járni annyira, mint régen. Az egyik ok biztos az, hogy néha ilyen szuperfantasztik dokumentumfilmeket találok, és sajna ha ilyet látok, akkor onnantól kezdve minden hamis, amit egy színész egy színpadon művelni tud.

Ez a tréler egy szar, de attól még a film kötelező darab. Zseniális, ahogy a kommentekben oldalakon keresztül vitatkoznak az emberek, hogy ki volt bűnös, ki a pedofil, ki az áldozat. Szeretem az ilyet, amikor egy doku csak felvázol, nem pedig megold.