Hát ez meg hogyhogy nem volt még?? Csakis tiszta hangerővel, szobában rohangálással megsegítve! 

Legjobb: Kate Nash: Foundation

Thursday night, everything’s fine, except you’ve got that look in your eye
when i’m tellin’ a story and you find it boring,
you’re thinking of something to say.
You’ll go along with it then drop it and humiliate me infront of our friends.

Then i’ll use that voice that you find annoyin’ and say something like
“yeah, intelligant imput, darlin’, why don’t you just have another beer then?”

Then you’ll call me a bitch
and everyone we’re with will be ebarrased,
and i wont give a shit.

My finger tips are holding onto the cracks in our foundation,
and i know that i should let go,
but i can’t.
And everytime we fight i know it’s not right,
everytime that you’re upset and i smile.
i know i should forget, but i can’t.

You said I must eat so many lemons
’cause i am so bitter.
I said
“i’d rather be with your friends mate ’cause they are much fitter.”

Yes, it was childish and you got agressive,
and i must admit that i was a bit scared,
but it gives me thrills to wind you up.

My finger tips are holding onto the cracks in our foundation,
and i know that i should let go,
but i can’t.
And everytime we fight i know it’s not right,
everytime that you’re upset and i smile.
i know i should forget, but i can’t.

Your face is pasty ’cause you’ve gone and got so wasted, what a suprise.
Don’t want to look at your face ’cause it’s makin’ me sick.
You’ve gone and got sick on my trainers,
I only got these yesterday.
Oh, my gosh, i cannot be bothered with this.

Well, i’ll leave you there ’til the mornin’,
and i purposly wont turn the heating on
and dear God, i hope i’m not stuck with this one.

My finger tips are holding onto the cracks in our foundation,
and i know that i should let go,
but i can’t.
And everytime we fight i know it’s not right,
everytime that you’re upset and i smile.
i know i should forget, but i can’t.

And everytime we fight i know it’s not right,
everytime that you’re upset and i smile.
i know i should forget, but i can’t.

Persze, hogy a legnagyobb feelgood a Kate Nash koncert volt. Annyira vigyorogtam, hogy a végére már megfájdult az arcom. Van ez az ugyibugyi-punk zene, és még ehhez hozzájött az a sztori, hogy egy srác, pontosan mellettünk, az első pillanattól kezdve megállás nélkül azt ordította:

Hogy Kaaaaate Naaaaash, marry me, I want your babies, Kaaate Naaaash marry meeee!!

Ez így ment egy darabig, majd rúzzsal a mellére írta ugyanezt, a haverjai meg a mellükre írták, hogy marry him. A koncert végefelé meg már az egész közönség+a banda ezen röhögött, majd egyszer csak felkapták a csávót, és egyszerűen előreadták a színpadra. Mikor kidobták a fotós árokba, akkor természetesen az okos inkálosok elkezdtek vele kergetőzni, de Kate szólt nekik, hogy engedjék fel, és akkor a csávócska 1 méterről nézhette végig a (végigröhögött) Foundation-t.

Hát feleségül nem ment hozzá, de azért van remény.

És a vége:

Így kell megenni egy Arctic Monkeys számot. 

Volt az, hogy néhány éve a Myspacetől a világhírig jutott a Foundation című szám, az angolok meg (ahogy szokták) ki is kiáltották Kate Nash-t a zene megmentőjének. Mindezt úgy, hogy a csajnak kb 3 száma volt összesen. Aztán összerakta a várva várt lemezt, és nagy durranásból egy bazi nagy pukkanás lett, az egész felfújt lufilemez egy dögunalmas, jellegtelen, béna próbálkozás lett. Sehol a 2. megasláger.

Most meg megjelent a 2. lemez, és ahogy már jeleztem, Katika megőrült és bekeményített. Az album tele van tökéletes és tökéletesen vicces számokkal, hozzá meg ez a bolond cockney akcentus. A legtöbb számról olyan 90-es évekbeli csajbandák jutnak eszembe, mint az Echobelly, az Elastica vagy a Belly. Ez meg csak jó lehet.

A kedvenc számom (ma) a Bramborák című náúta:

Katika bekeményít:)