Beyoncé végre elmondja milyen volt a szülés: 

Rémisztően semmi köze nincs a 2011-es listámnak a fontos zenei újságok listáihoz...Talán csak a Florence és PJ, ami náluk is nálam is. 

Számokban, százalékokban, káromkodásokban kifejezhetetlen mennyivel volt jobb Beyoncé koncertje, mint a két másik Glastonbury headliner-é (Coldplay, U2). Ők a rockzenekarok, a tiszták, a művészek, és mégis nincs olyan pillanatuk, mikor ne lennének kamuszagúak. Beyoncé meg a manistream, a pop, az úúútálnivaló, ehhez képest nyom egy olyan alázatos, kedves, KAPCSOLAT, rock koncertet, hogy az államat még sokáig kell szedegetnem, mert nagyon leesett. Megrockolt megaslágerek, szuperjó új számok, egykét elejtett tribute, mint You Oughta Know, Sweet Dreams, Sex On Fire, Telephone, egy kis Destiny's Child medli soksoksok seggel és a katarzis, a 1+1.

Először itt csöppentem, nem is tudom miért, mert tök egyszerű, de valahogy baromi jó.

Azért asszem lehet itt közös menstruálás:)

Aztán itt, mert nézdmán ezt a két állatot!

Innentől aztán már végig csippcsöpp, majd egy szép, monumentális lezárás. Napizenébe vele!

A legnagyobb WTF, amikor bemondja, hogy üdvözöljétek szeretettel Tricky-t, na mondom, vm hüje, amerikai feka nem vágja, hogy egy Tricky már létezik, bruhahaha. Erre bejön a Tricky, a tényleges Tricky. Mi ez, ha nem egy csodálatos katyvasz??

A tanulság: 2011-es tény - és én már egy ideje hajtogatom - hogy a mainstream sokkal erősebb lett, mint az alter. Ez van gyerekek, (remélhetőleg) nem az én agyam szivacsosodott el, hanem egyszerűen, ma már nem lehet eladni mindenféle szart a rágyióban, hanem szupertehetséges emberek vezetik a slágerlistákat a didzsébobók helyett.

Én nem szeretem a nagy felhajtást a koncerteken, szerencsére itt nem is volt semmi különös, csak eszetlen jó táncosok, egy megafeszes banda, és egy vérprofi, de láthatóan élete nagy pillanatát átélő, alázatos szupersztár. Csillagos 10-es!

Kurva Gwyneth megint az első sorban nyomta, baszki én is akarok rocksztár férjet!

Bejoncé meg a Kánye csillulnak.