Két érdekes kritika plusz amiket én mondtam még régebben a filmekről, asszem nem véletlen:

King's Speech:

Filmklub:

Nem lennék csalódott egy percig sem, ha A király beszéde csak egy új film lenne a mozik kínálatában. Jól szórakoztam, köszönöm. De ha az év legjobbjairól beszélünk, ez a film nem kerülhetne egy ligába a Social Network - A közösségi háló-val, A félszemű-vel, a Fekete hattyú-val, vagy a 127 órá-val. Azokban ugyanis van invenció, ebben meg az égvilágon semmi új nincsen. Azok többrétegű történetet mondanak el, ez meg egy egyszerű, kedves mese. Azok nyomot hagynak az emberben, ez meg huss, elillan. Egy könnyű kis desszert.

Gerta:

Kellemes film ez, de azért hol van a karlevágóstól, a fácséstól és a hattyústól!? Még a boxeros és a kóborlós is érdekesebb.

Hiteles másolat:

Fáy Miklós:

És Shimellen egyáltalán nem látszik az operaénekesség, a sok Don Giovanni; profi filmszínész, teljesen természetesen viselkedik a kamera előtt, normálisan mondja a szavakat, nem zengeti a hangját, mint valami nemzetközi Palócz ­László. (...)Nem tudom, Juliette Binoche ­miért nem idegesíti saját magát, mert rám, nézőként rendkívül ­rossz hatással van. Nyilván azt mondták neki, hogy a filmszínészet lényege az egyformaság, mindegy, melyik filmet forgatják, te légy ugyanolyan. Elképzelhető persze, hogy ha elfordítják a kamerát, akkor másik ember válik belőle, de amíg forog a film, pontosan olyan egyforma és kiszámítható, mint Bud Spencer.

Gerta:

Szóval akár nagyon jó is lehetett volna ez az egész, de sajnos nem lett az, mert az egyik főszereplőt Juliette Binoche anyukájából és apukájából szalajtották a másikat meg a Barátok köztből. Én nem is tudom mikor láttam ilyen egyértelműen rossz alakítást, mint amit ez a pasi nyújt.(...) Szóval egy kétszereplős beszélgetős filmben ha az egyik beszélő fej egy zombi, akkor nem működik az egész.

Vicces, mert Fáy Miklós a naaaaaagytudású zseni, Gyárfás Dorka meg az idegesítő locspocs, mégis, ha megnézem a kritikáikat, ezerszer inkább hiszek a locspocsnak, mint a frusztrált kispöcsnek.

Új-ra-szám-lá-lást! Új-ra-szám-lá-lást! Ja nem...Ge-ne-rá-ció-vál-tást! Ge-ne-rá-ció-vál-tást!

Ez akár még egy nagyon jó film is lehetett volna, mert egész érdekes dolgokról beszélgetnek benne, mégpedig hogy vajon a másolat mindig gyengébb minőség-e, mint az eredeti, vagy hogy mitől menő dolog a Louvre-ban a Mona Lisa, és miért nem az egy hűtőmágnesen. A választ nem tudjuk meg, és alapvetően én sem tudom, mert tényleg semmit nem érzek, ha egy eredeti Monet előtt állok, néha meg háttérképként feldobja a hangulatomat, ráadásul pl zenében egy feldolgozás néha jobb tud lenni, mint az eredeti.

Szóval akár nagyon jó is lehetett volna ez az egész, de sajnos nem lett az, mert az egyik főszereplőt Juliette Binoche anyukájából és apukájából szalajtották a másikat meg a Barátok köztből. Én nem is tudom mikor láttam ilyen egyértelműen rossz alakítást, mint amit ez a pasi nyújt, emiatt meg La B. erőlködhet összevissza, az csak falra hányt borsó. Úúú de le akartam már írni egyszer, hogy falra hányt borsó, hát még 2x. Szóval egy kétszereplős beszélgetős filmben ha az egyik beszélő fej egy zombi, akkor nem működik az egész.

Azért ami jóság, hogy az alap probléma tényleg érdekel és ehhez jön még Toscana háttérnek, meg nyelvparádé nekem. Hölgyeim és urrraim így kell pl 3 perc alatt 3 nyelvet lenyomni 1 színésznek:

A "húzd ki a fiókot, te idióta" franciául egyszerűen gyönyörű:)) De az is nagyon teccik 2.20-nál, hogy Vá ó dö mogyoró...Valaki adjon egy francia tanárt, most!