Tudom, tudom, tudom, de ez most mégis annyira beragadt. Ráadásul folyamatosan vm népdalt hallok ki belőle, lááááv. 

Ja update: Innen lett lopva:

Egyszerűen kurvajó, ahogy felváltva vokáloznak egymásnak.  

Az van, hogy aki valaha zenehallgatásra használta a fülét, és koncertremenésre használta a lábát, annak egyszer LÁTNIA KELL Nick Cave-et élőben. A pasi egyszerűen a tökély maga. És mondom én mindezt úgy, hogy sosem szerettem a zenéjét (na jó ez az új a Grinderman nagyon nekem szól, és kurvajó).

Képzeld már el angol koncert hangerővel a 4.30-at.

(amúgy funfact: Londonban mindenki füldugóval jár a koncertekre)

Úgyis letörlik sztm hamarost, de addig nézegesse, aki berévülésre vágyik.

Amíg a Beyoncé koncertet nézve az járt az agyamban, hogy mennyire nem irigylem a közönséget, mert nem akarom a nyakamat nyújtogatva, 500 méterről nézni, addig itt most besárgulok az irigységtől.

Ezeket a lányokat valaki megerőszakolta kiskorukban, vagy mi? Mért próbálják ennyire elrejteni, eltitkolni, letagadni, hogy kurva jó csajok? Főleg a bazzgitáros, az ilyen simán modell alkat, és olyan cuccokban bír lenni mindig, hogy egy hajléktalan se kérné kölcsön a szutykos, lógós ruháit.

Annyira vigyorgósan szórakozom mindig ezeknél a zenebohóckodásoknál. Tudom, hogy sokat kérek, de ha eljutok egy koncertre akkor az ilyen nyomkodós legyen, sokkal viccesebb, mint a zenekaros.

És akkor van ez a szám, ami volt már napizene, de azóta még meghallgattam pontosan négymilliókétszáznegyvenháromezernyolcszázhuszontötször, és egyszerűen nem értem. Elkezdődik viccesen, ezzel a csuklással, köpködéssel, aztán jön a kedvenc fajta gitározásom, egy szép kis dallammal, majd jön a refrén előtt az az énekrész, amitől konkrétan egyik éjszaka nem tudtam aludni, annyira nem ment ki a fejemből. Ezek után a cuki refrén az már csak a ráadás. De akkor jön a végén a hidegvizes vödör a pofámba... Az a füttyögés annyira borzalmasan rossz, hogy érthetetlen mit keres ott. Én nem értek a zenéhez, de mintha nem lenne ugyanabban a hangnemben vagy miavér, és még hamis is, mint a kurvaélet. Szóval ezt ki fogom vágni belőle, és ezzel megalkotom a tökéletes számot. Szívesen Katika.

Ahogy ígértem, itten van Hacki Tamás szólója nélkül:

Hát ezt megkövülten néztem végig, csak a szememet kellett türülgetnem folyton. Mindhárom számban van egy-egy olyan zseniális pillanat, amikor azt érzem, mintha a gyomromat a torkomon keresztül rántaná ki valaki.

Mért van az, hogy megcsinálta élete nagy, naaagy lemezét, ami egy meglepően jókedvű album lett, jött ezután siker, hepinessz, majd belevetette magát a turnézásba, twittelésbe, fácsézásba, videoblogolásba, aztán paff. Csönd, turnélemondás (pedig valamikor mostanában mennénk már Berlinbe), néha egy kis életjel, de az is csak nyekerekenyekeke. Aztán most meg ez. Tisztára mintha valaki olyat néznék, akinek nagyon kevés van csak hátra. Lehet hogy ezeket én haluzom be, lehet, hogy csak beszopom a nagy előadást, de azért mégis hogy néz már ki szerencsétlen. Egy tévéfelvételen!

Ezeket a számokat sosem éreztem még ilyen erősnek, minden pillanatban azt várom, hogy magába állítja a nagykést. 

Gyomorkirántás (ez nem egy recept) 3.30-nál.

Czikytől lopva.

Jesszumpepi, ahogy 5 percnél elindul a Pluto. Megbolondul mindenki. Simán náci felvonulásokon el tudnám ezt képzelni. Meg vannak hipnotizálva. Elfelejtettem pislogni. Na megyek zuhanyozni... 

Ez már egyértelműen a szenilitás jele, Live-ot hallgatok... 

Hát meg volt. Totál teltház (csöppet kellemesebb érzés volt a múlt hónapban a Gasometerben lenni, ha tele van már nem olyan szép). Első szám azzal telt, hogy helyet kerestem ahonnan hallottam is valamit, második szám azzal telt, hogy helyet kerestem, ahonnan láttam is valamit, a harmadik számnál pedig néhány könyökös kiosztása után elkezdődött a menetelés. Garantáltam lefogytam 3 kilót, ennyit nem sportoltam régóta.

Beth Ditto a nulla kis hangjával simán lehetne az istenem, annyira bírom, hogy nem csak, hogy leszarja a látványos hátrányos helyzetét, hanem a viselkedésével, a ruházatával (vagy annak hiányával) még 6 kiló fikát is küld mindenkinek, aki az általános szépséget dicsőíti. Néha szeretnék MERÉSZELNI ennyire dagatnak lenni.

Az egész koncert arról szól, hogy miket mond, kit néz ki épp ki magának, hogyan táncol, merre röcögtet. Valszeg, ha a társaságomba tartozna, akkor 5 percenként szeretném pofán vágni, mert annyira sok, de egy frontdebellának ilyen képességekre van éppen szüksége szvsz.

A zenekar egy ellenszenves kis pöcsökből álló metronómgyár, szolgáltatják a menetelnivalót és hivatásosan cool-an néznek. Yoko Ono-s póló amúgy nekem is kell!!!

A közönség 80%-a csajokból állt, ez sztm várható volt, ahogy az is, hogy nagy részük meg volt őrülve.

Sajna a nagy ugrándozásban teljesen elfeledkeztem a fotóapparatomról, így csak kukázni tudok videókat, és persze az osztrákok megint keveset töltöttek fel, így nem mind a Gasometerből.

Kb 30 percnyi tömény Nirvana után (köszönöööööööm!!) így kezdtünk. Haj, ruha  majdnem ugyanez nálunk is.

Ez de finom, cuki, bódogságos koncert volt, ah...

Kb háromnegyedház, szegény ülősök drágább jegyért gyakorlatilag a Marczibányi térről nézhették a műsort.

Az elején megijedtem, mert Skye nem szólalt meg vagy 3 számon keresztül. Hakniszag. Sika kasza léc. Aztán mivel a közönség láthatóan nagyon lelkes volt (meg magas! ennyi magas embert egy helyen régen láttam már), Skye-ra is átragadt a lelkesedés, egyre többet dumált a számok között, egyre viccesebbeket mondott, egyre többet nevetett, vigyorgott, vihogott, hahotázott. A végén volt egy egyszálgitáros szám, amikor vk nevetett egyet a közönség soraiból, erre meg a csaj annyira elkezdett kuncogni, hogy le kellett állnia a számmal, újra kellett kezdenie. Vk ezeket bénázásnak éli meg, én ezt sosem értettem, nekem mindig ezek a legjobb, legemberibb részek egy koncertben.

A haj nagyon kemény (egy továbbfejlesztett -vagy növesztett grészdzsonsz frizura), a ruha meg tollas, báli, sajátkezűleg készített (ezt a kijelentést egyöntetűen kiröhögte a közönség, de utána mivel lelkesen állította, hogy ő csinálta rengeteg tollból, kénytelenek voltunk elhinni).

A zenekar kicsit felemás, volt egy dobos, aki úgy ütötte a bőrt, hogy szerelem első látásra, a gitáros a csillingelő dolgokban nagyon fasza volt, de néha rájött a ricsi szambora, ezt nem értettem, és kapnak egy fszkrbcsot, hogy otthon hagyták a billentőst, igen sok dolga lett volna, és a play gombot nem szeretem annyira helyette.

A hangosításhoz nem értek (csak azt hallom, ha nem hallom), L. azt mondta az első szám horror volt, aztán egyre jobb lett.

Tökéletes szett, nagyon jól felépítve, kis csel, hogy gyakorlatilag a közepén bemondta, hogy utolsó szám, innen meg ugyebár tudjuk, hogy akkor még egy visszatérés 2-3 számmal, aztán annyi. Ehhez képest innentől kezdve lement még vagy 8 szám, kívánságteljesítés, táncolás, szvingelés, hullámzás, bódottság.

Volt eldobálva néhány Morcheeba szám: Otherwise, The Sea (éneklés, jee) és a tibibácsi kívánságot teljesít:

Az előző lemezről volt minden fontos, minden kicsit megbuherálva (Love Show, Complain, Wrong, Solitary), Jamaica aranyos volt (ez a videó elég sok mindent visszaad), és volt Feel Good Inc. És jöttek az új számok, jobbnál jobbak (már most jobban szeretem ezt a lemezt, mint az elsőt), a Monsters vm nagyon durva pszichedelikus izébe ment át, az Exhale a végén meg ütött und vágott (igen, mi magyarok is ilyen kurva hamisak vagyunk...)

A magyar közönségtől letettem a hajamat, egyrészt belehajszolták/tuk Skye-t, hogy élvezze a koncertet, majd a vége felé arra a kérdésre, hogy egy új számot (tökúj, a lemezt sztm még nem sokan hallották) vagy egy régi Morcheeba-t akarunk-e, kézfeltartással és elsöprő többséggel, megszavaztuk az újat. Ezt a néni azzal hálalta meg, hogy eljátszotta egy szál gitáron a kedvencemet. 

Szóval csirsz, igen jólesett.

A beszámoló fogalmát meg ezennel asszem kimerítettem:)

Tömény nyál, de nagyon szerettem. Vajon mi lehet a kis kopasszal?