Így kell koncerttermet üzemeltetni:

Belépek.

Kabátomat lerakom. 

Pisilek.

Ülök.

Körbejárok.

Apakezdődik. 

Na akkor elmondom mi volt, mert jó volt:

Heineken Jammin Festival Velence 2010

Egy bazi nagy parkban volt, nem Velence elsüllyedős részén, hanem kicsit kijjebb. Nem igazi fesztivál ez, inkább hatalmas koncertek sorozata. Még sátrazni sem lehetett. A sör csak Heineken, 5 (!!!) euro. Bort, rövidet nem adnak, ezáltal mocsokrészeg emberek nem nagyon vannak. 25.000 embert vártak, lett belőle 40, ezeknek a legalább 90%-a csakis a Pearl Jam-re jött. Az olasz közönség nagyon buta, nagyon béna, nem reagálnak semmire (csak Eddie-re).

Na szóval:

Wolfmothert még nem hallottuk.

A Gomezre érkeztünk meg, ami 12-egytucat zenekar, sose értem, hogy ilyenek miért élnek. A Börke műtétje című szám a legvégén volt, az is kicsit béndzsa volt.

Gossip. Beth Ditto lefogyott úgy 40 dekát, igazán jól áll neki. Amikor fejjel lefele esik le a színpadról, az már nem annyira. Egy bazi nagy területet köcsög vipeknek lekerítettek a színpad előtt, így, akit érdekelt volna a koncert, nem tudott igazán közel menni. Kedves koncertszervezőknek mondom, ilyet sose tegyetek, megöli a hangulatot eléggé. Szóval Bettike is szomorú volt emiatt, és addig lépegetett egyre közelebb hozzánk, rendes rajongókhoz, hogy mellélépett, és fejjel lefele zuhant le a színpadról.  Én aszittem abban a pillanatban, hogy ott marad, mert iszonyat nagy zugás volt és nem láttunk semmit, eltűnt a szemünk elől. A roadok, orvosok szaladtak, hogy segítenek, de egy csaj a színpadról mutatta, hogy ne jöjjenek, ebben a pillanatban pedig a hulla elkezdte énekelni a legnagyobb csajpunk számot, a Rebel Girl-t, fekve, összetörve. Aszittem összeszarom a bokámat:))) Mindez még a koncert elején volt, utána két csudalila folttal nyomta tovább. Aztán egyszer elkezdett üldözni egy félmeztelen road-ot, aki az életét féltve menekült előle, de a 200 kilós nő fogta magát, és az állványokon lemászott a színpadról utána, be a közönségbe. Vagy 10 percet bolyongott lent aztán. Ez egy elég jó videó, aki figyelmes láthatja a lilafoltot és a közelgő vihart is (nem jött meg, de azért az agyatlan olaszok igazán kapcsolhattak volna, hogy kicsit bontani kellene a színpadot...)

Heavy Cross a végén, erre már feléledtek kicsit a digók, de alapvetően végig magamra voltam utalva, ha táncikálni akartam.

Skunk Anansie: Éppen 14 éve várok erre a koncertre. Egy pluszpont a nosztalgiahullámnak, hogy végre teljesült a vágyam. Szerintem tökéletes volt. Skin hangja (a legmeglepőbb módon) szuperjó élőben, szaladgál felalá, a zenekar meg épp annyira keményen néz ki, mint ahogy játszik. Belekezdés rögvest Jézussal és Charlie-val (Érdemes nézni a sok faszfej olaszt mennyire nem csinálnak semmit, pont itt álltam én is ekkor még, aztán körbe mentem, találtam egy norvég társaságot, akik eszeveszetten ugráltak, így csatlakoztam hozzájuk)

A 2. album volt csak kicsit hanyagolva, de amúgy végig (nekem) slágerek, meg 2 új szám, de azok is ugyanolyan zúzdák. A vége szvasztika!!!! Setlist

Volt stage diving, de inkább stage standing-nek mondanám, mert konkrétan állt a nézők kezében.

Ben Harper. Nagyon csak félszemmel követtem. A vége felé feljött Eddie egy Under Pressure-re. A kedvenc Benharperem, meg ezután még.

Pearl Jam. TÖKÉLETES. Itt a setlist. Eszeveszett. Ezt Sziszikének gondolták ki. Olaszok feléledtek, mi nagyon messze voltunk, de egy dombon, és úgy szólt, hogy leszakadt a fejem, meg volt egy csomó kivetítő. Mindenki ugrándozott hátul is. Minden számot imádtam, de talán ezt a legjobban:

Vödör letolt egy üveg bort, és rájött a szeretet. Az istennek nem akart lemenni a színpadról. Meg a közönség sem akarta, hogy lemenjen. A végén Ben Harper visszaadta a szívességet, olyan má szinte mint a viárdövörld:)

Ja és el ne feledjem, Brad Pitt is befutott a végére, gracie millie!!!!:)))

Kedves nézőink, holnap folytatjuk adásunkat a Nyugalom Fesztivállal. Good Night And Good Luck

Hát meg volt. Totál teltház (csöppet kellemesebb érzés volt a múlt hónapban a Gasometerben lenni, ha tele van már nem olyan szép). Első szám azzal telt, hogy helyet kerestem ahonnan hallottam is valamit, második szám azzal telt, hogy helyet kerestem, ahonnan láttam is valamit, a harmadik számnál pedig néhány könyökös kiosztása után elkezdődött a menetelés. Garantáltam lefogytam 3 kilót, ennyit nem sportoltam régóta.

Beth Ditto a nulla kis hangjával simán lehetne az istenem, annyira bírom, hogy nem csak, hogy leszarja a látványos hátrányos helyzetét, hanem a viselkedésével, a ruházatával (vagy annak hiányával) még 6 kiló fikát is küld mindenkinek, aki az általános szépséget dicsőíti. Néha szeretnék MERÉSZELNI ennyire dagatnak lenni.

Az egész koncert arról szól, hogy miket mond, kit néz ki épp ki magának, hogyan táncol, merre röcögtet. Valszeg, ha a társaságomba tartozna, akkor 5 percenként szeretném pofán vágni, mert annyira sok, de egy frontdebellának ilyen képességekre van éppen szüksége szvsz.

A zenekar egy ellenszenves kis pöcsökből álló metronómgyár, szolgáltatják a menetelnivalót és hivatásosan cool-an néznek. Yoko Ono-s póló amúgy nekem is kell!!!

A közönség 80%-a csajokból állt, ez sztm várható volt, ahogy az is, hogy nagy részük meg volt őrülve.

Sajna a nagy ugrándozásban teljesen elfeledkeztem a fotóapparatomról, így csak kukázni tudok videókat, és persze az osztrákok megint keveset töltöttek fel, így nem mind a Gasometerből.

Kb 30 percnyi tömény Nirvana után (köszönöööööööm!!) így kezdtünk. Haj, ruha  majdnem ugyanez nálunk is.

Nemrégiben épp tartottam vhova, amikor megszólalt a fülemben ez a szám, és olyan menetelős kedvem lett tőle, hogy simán elhaladtam a kívánt objektum mellett. És még csak nem is tudtam, hogy ilyen menetelős klipje van.

Mér kell mindennap koncertezni? Mekkora marhaság ez? Még nézőként se tudnék mindennap koncertre menni, nem hogy előadóként. Oké, hogy meló, meg pénz, de akkor is:

Ezt is jobban várom...

Mikor beindul összeszaladnak a belső szerveim egy táncos bulira