A híres interjú, ami végleg tönkretette Michael Jackson-t. Nem láttam akkoriban, most pedig egy hatalmas gombóccal a torkomban néztem végig, mert ilyen undorító "újságírói" munkát még életemben nem láttam. Martin Bashir megérdemelné, hogy valaki addig üsse, míg mozog. Talán azokkal a kedves motorosokkal hasonlítható össze, akik felkenték Diana-t a falra Párizsban.

Mit nem lehet azon megérteni, hogy MJ egy totálisan sérült ember, akit az apja módszeresen tönkretett gyerekkorában, és aki, azóta is ezt próbálja kiheverni? Nem akar felnőtt lenni, nem akar néger lenni és legfőképpen nem akar egy erőszakos, övcsattal verekedő állat lenni. Egy cuki kis, aszexuális, fára mászó gyerek, aki természetes, hogy más gyerekekkel veteti körbe magát, mert meg lehet nézni a különbséget hogyan viselkednek vele a felnőttek (ordítanak, sikítoznak, tülekednek, röhögve pénzt szednek le róla, gonoszkodnak vele, hazudnak neki folyton) és hogyan viselkednek a gyerekek (egyszerűen érzik, hogy simán csak közéjük tartozik, és játszanak vele).

Szomorú ez az egész, főleg, ha utána még egy This Is It-et is lenyom az ember.