Weed is guuuuuuuud! 

Elpilledtél, Nari?

A 127 Hours-t kizárólag James Franco miatt voltam hajlandó elkezdeni, de szinte biztos voltam benne, hogy ctrlnyilazni fogom végig, mert bugris vagyok, és alapvetően utálom azokat a filmeket, amikben nem beszélnek. Na ehhez képest, 1000%-os figyelemmel, teljesen összekucorodva, egy párnát szorongatva néztem végig az egészet, mert olyan.  

Ctrlnyíl nem játszott egyszer sem, de egyszer lenyomtam a stopot pontosan ennek a jelenetnek a végén, mert még mindig nem voltam benne biztos, hogy kell-e ez nekem, meg féltem, hogy nem fogok tudni tőle aludni (ez elég valószínű, hogy így lesz, de már mindegy).

Mert hát milyen szörnyűségek következhetnek ezután...

Igen következnek is a szörnyűségek (a végét kizárólag hang nélkül, a párnám mögül néha kipillogva bírtam csak nézni), de közben meg jönnek egymás után az emlékek, a haluk, és olyan abszurd dolgok, mint hogy egy újabb túlélt nap örömére elindul a Lovely Day, vagy hogy a csávó saját magát interjúvolja meg.

Ma azt mondtam, hogy a Black Swan az év filmje, de most elbizonytalanodtam.

Mi a répa történt az SNL-el? Az első 30 perc alatt többet röhögtem, mint az egész eddigi évadban összesen.

Na most vagy James Franco nagyon nagy arc és a szétszívott agya jót tett a műsornak, vagy a karácsony jó hatással van az írókra.

Végre nem politikai cold open volt, hanem helyette a babakezűbolond folytatása. A monológ pont azzal foglalkozott, ami érdekelt (mér ment ez az őrült mozisztár el a leggagyibb szappanoperába?) A What Up With That show eddig is bejött, de egyre profibb, meg aztán ez itten lent, aminek a végefelé már legszívesebben az asztal alá bújtam volná, bááááá:)))