Két jóból egy még jobbat, ójajj. 

Massive Attack vs Fleetwood Mac - "Rhiannon's Teardrop" (BRAT Mashup) from Daniel Barassi on Vimeo.

Megmondtam, hogy mik voltak a 2011-es év lemezei, de most megmondom, hogy idén ténylegesen mely lemezeket szerettem a legjobban:

Váó, váó, váó...És főleg akkor váó, ha ismeri az ember a horrorisztikus eredetit (ami egy újabb elrettentő példa arra, hogy mit művelt a 80-as évek tehetséges emberekkel).

A legnagyobb igazság ebben a kommentben van: "most underrted gutarist of all time. you hear about eric clapton and jimi hendrix but what about freakin LINDSEY BUCKINGHAM!!!!!!!"

Veszekedős zenekar története:

Kikészülök ettől a BBC dokusorozattól, ahol egy-egy klasszik albumot szednek szét. Szednek szét, de szó szerint. A stúdióban mesélnek a számokról, miközben szanaszét dobálják a sávokat, és hallod, hogy mitől lett egy szám végeredményben kurvajó. 

PS: Fleetwood úgy néz ki, mint Hókuszpók:)

A múltkor az Ahanban a lenti szám hatására, először csak lustán, majd egyre lendületesebben kezdtem tolni a bevásárlókocsit, majd a végén egy erőteljesebb basszusroham után pöppet elélveztem. Na akkor rájöttem, hogy ezzel a számmal simán le lehetne írni az amerikai típusú zenét. Minden benne van a hozzávalókból.

Elmondhatatlanul imádom ezt a számot.

Tényleg nem tudom mi baja lehet azoknak a zenekaroknak, kiadóknak, akik minden eredeti felvételt eltávolítanak a videómegosztókról. Főleg egy ilyen vén zenekarnál. Mégis mit gondolnak, egy 13 éves hüjegyerek hogyan találna rá másképpen ezekre a zenékre?

Ki ez? Ki ez? Ki ez??? Akarom őt, meg az orrát is. 

Arról már nem is beszélek, hogy a Landslide-ot hogy énekli. De beszélek: Gyönyörűen. Ezt eddig csak énekesnőktől hallottam, de így valahogy ezerszer jobb.

Update: Hetedszer indítom el. Oóó. Oóó. És még korántsem biztos, hogy végeztem.

Update2: A nyolcadiknál rájöttem, hogy azért ütvág, mert kicsit gyorsabb, mint az eredeti.