Annyira vigyorgósan szórakozom mindig ezeknél a zenebohóckodásoknál. Tudom, hogy sokat kérek, de ha eljutok egy koncertre akkor az ilyen nyomkodós legyen, sokkal viccesebb, mint a zenekaros.

És akkor van ez a szám, ami volt már napizene, de azóta még meghallgattam pontosan négymilliókétszáznegyvenháromezernyolcszázhuszontötször, és egyszerűen nem értem. Elkezdődik viccesen, ezzel a csuklással, köpködéssel, aztán jön a kedvenc fajta gitározásom, egy szép kis dallammal, majd jön a refrén előtt az az énekrész, amitől konkrétan egyik éjszaka nem tudtam aludni, annyira nem ment ki a fejemből. Ezek után a cuki refrén az már csak a ráadás. De akkor jön a végén a hidegvizes vödör a pofámba... Az a füttyögés annyira borzalmasan rossz, hogy érthetetlen mit keres ott. Én nem értek a zenéhez, de mintha nem lenne ugyanabban a hangnemben vagy miavér, és még hamis is, mint a kurvaélet. Szóval ezt ki fogom vágni belőle, és ezzel megalkotom a tökéletes számot. Szívesen Katika.

Ahogy ígértem, itten van Hacki Tamás szólója nélkül:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.