Most egy olyan helyen szeretnék lenni, ahol egész nap ilyen zene szól 

Asszem ha egy emléket kellene választanom az életemből, akkor ez lenne az:

Németh Juci (ex-Anima Sound System, Nemjuci)

A Kopaszi-gátra sosem találtam oda egyedül, állandóan máshová képzeltem, mint ahol volt. De mentem. Eleinte az Animával. Egyik legemlékezetesebb pillanatom 2001-2002 körül volt, amikor áradt a Duna és a meghirdetett aug. 20-i koncertünk mégsem maradt el annak ellenére, hogy benne állt a vízben a West-Balkán. Mikor odaértünk a koncertre, láttuk, hogy úszik a színpad a Dunán, az odarekedt vízen, körülöttünk pedig égő mécsesek lebegtek mindenhol. Azt gondolták a szervezők, hogy ez így emlékezetes és megvalósítható lesz. Mindkettő volt. Első gondolatomat természetesen a víziszonyom alakította, rettegtem, hogy ugrálnom kell egy hordókon álló színpadon. Aztán hogy hogyan kerültünk a színpadra, már nem emlékszem, de biztos, hogy nem úsztunk be... az megmaradt volna! Talán vállon vittek be... A koncert végére az emberek megőrültek a ritka pillanattól, a látványtól, így begyalogoltak a vízbe, a színpad köré, és ott táncoltak mellettünk csuromvizesen. 

Egy 1 óra 20 perces American Idol-ban 9(!!!)db reklámszünet van. Megszámoltam. Kész.

És végre megjöttek a bolondok: A katona, akinek az APJA NEM HIPPI, és a szexi, aki megfordul és úgy marad.

Az utóbbi hetekben heves röhögőgörcs jön rám álmomban, bazi nehéz visszaaludni a felébredés után, de azért nagyon mókás, szeressük!