Asszem ha egy emléket kellene választanom az életemből, akkor ez lenne az:

Németh Juci (ex-Anima Sound System, Nemjuci)

A Kopaszi-gátra sosem találtam oda egyedül, állandóan máshová képzeltem, mint ahol volt. De mentem. Eleinte az Animával. Egyik legemlékezetesebb pillanatom 2001-2002 körül volt, amikor áradt a Duna és a meghirdetett aug. 20-i koncertünk mégsem maradt el annak ellenére, hogy benne állt a vízben a West-Balkán. Mikor odaértünk a koncertre, láttuk, hogy úszik a színpad a Dunán, az odarekedt vízen, körülöttünk pedig égő mécsesek lebegtek mindenhol. Azt gondolták a szervezők, hogy ez így emlékezetes és megvalósítható lesz. Mindkettő volt. Első gondolatomat természetesen a víziszonyom alakította, rettegtem, hogy ugrálnom kell egy hordókon álló színpadon. Aztán hogy hogyan kerültünk a színpadra, már nem emlékszem, de biztos, hogy nem úsztunk be... az megmaradt volna! Talán vállon vittek be... A koncert végére az emberek megőrültek a ritka pillanattól, a látványtól, így begyalogoltak a vízbe, a színpad köré, és ott táncoltak mellettünk csuromvizesen. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.