Egy bizonyos lemez hallgatása közben a metrón belémcsapott az okossági villám, hogy vannak olyan albumok, amikben ÉN egy hibás hangot sem bírok felfedezni. Korántsem állítom, hogy ezek lennének az univerzum legjobb albumai, de az én fejemben mindenképp. És persze van egy csomó olyan lemez, amit ezeknél jobban szeretek, de mégis van egy olyan szám, vagy egy olyan szóló, vagy egy olyan szünet rajta, aminél föföznöm kell. Fura hogy egy Kispál egy Pearl Jam vagy egy Lamb nem fér fel a listára, épp azért mert minden lemezükön vagy egy darab halálosan idegesítő szám, vagy hogy pl a Revolver elesik e nagyszerű lehetőségtől, mert rajta van a Yellow Submarine...

Szóval itten a tökéliek (A Far borítója pedig megnyerte a különdíjat):

Na valahogy így kell hatásosan érvelni:

Az egész Fácsefalam tele van csecsemőkkel. Vaslapát!

Rendezvényesként ezt jó lett volna egyszer megcsinálni. Dexter party!

A kis ruzsaszin pizsim levételekor előadtam LalaTeóKamilla műsorszámát...

Letolom, beleakad a lábamba, ebből következik 3 méternyi mókás féllábon ugrálás (a gyermekek már nagyon hahotáznak), majd fejjel előre bele az ágyba, és végső különszámként letépem a karnisról a fél függönyt.

Hepp!