A népszámlásból az derül ki, hogy ilyen az átlagos magyar:

Harminckilenc éves, középfokú végzettsége van és az iparban dolgozik. Két-háromfős családjával egy 75 négyzetméteres, két-háromszobás, összkomfortos, központi fűtéses, saját tulajdonú családi házban él. Egy gyereke van, nyelveket nem beszél, vallásos, a római katolikus egyházhoz tartozónak vallja magát. Havonta bruttó 210 ezer forintot keres, ebből jellemzően a Tescóban vásárol, este az RTL Klubot nézi, szórakozni nem nagyon jár. Az utolsó, 2001-ben készült országos népszámlálás eredményei és más statisztikák alapján ilyen egy átlagos magyar. 

Most komolyan, ezek után furcsa, hogy én nem érzem magam magyarnak?

Harminchárom éves, felsőfokú végzettsége van, nem dolgozik. Egyedül, egy 55 négyzetméteres, másfélszobás, összkomfortos, központi fűtéses, nem saját tulajdonú lakásban él. Nincs gyereke, nyelveket beszél, nem vallásos, a római katolikus egyházhoz nem tartozónak vallja magát. Havonta bruttó 100 ezer forintot keres, ebből jellemzően alig vásárol a Tescóban, este soha nem nézi az RTL Klubot, szórakozni hetente jár. Az utolsó, 2001-ben készült országos népszámlálás eredményei és más statisztikák alapján ilyen GertaRauss.

Ami miatt még Pohodára érdemes elnézni, az az a jelenség, amit a majd később részletezett Battles, vagy még jobb példaként az izlandi Bloodgroup koncertjén láthattunk. A túlnyomórészt szlovák, kisebb részben cseh közönség azonban szemmel láthatóan tömegével nyitott az újra.Van itt valamiféle szervezőkbe vetett feltétlen bizalom, hogy eddig még akkor sem kellett különösebben csalódni abban, akit színpadra tettek, ha történetesen soha nem hallottak előtte róla. Ez, kombinálva a hibátlan hangosítással a legjobb hangulatú fesztiválok közé emeli a Pohodát. 

Asszem úgy tűnik, most van az, hogy megtanultam a közértben vásárolni. Nehéz szülés volt, de meg van.