Nem nagyon tudom megmagyarázni mi a különbség az európai és az amerikai típusú filmek közt, de most találtam két okosat, ami már közel jár az igazsághoz:

Damn You, American Cinema

Every time someone picked up one of the antique pieces, I was waiting for them to drop it. 

Every time someone lit a fire, I was waiting for the house to burn down. 

Every time the siblings had a conversation, I was waiting for over-the-top histrionics. 

Every time someone was behind the wheel and distracted, I was waiting for a brutal crash. 

When the daughter was picked up from the police station, I was waiting for guns, drugs, or pregnancy to follow. 

When the party took place at the end, I was waiting for the house to get destroyed.  

És a másik:

Az amerikai és az európai filmkultúra különböző alapokon nyugszanak. Az amerikai filmkultúra olyan, mintha egy nagy, déli kocsmában, ahol kancsóban hozzák a sört, egy nagy asztal körül beszélgetnének Tarantino-típusú fejek. Ha valamelyik magához ragadja a szót, csak akkor tudja magánál tartani, ha egyre-másra dobja be a meghökkentő fejleményeket, fordulatokat - azaz, ha a továbbgörgeti a cselekményt. Ehhez képest a francia verziót úgy képzelhetjük, mint egy vacsora utáni borozást, ahol a beszélgetésben résztvevők elsősorban a társaság ellenkező nemű tagjait szeretnék levenni a lábukról, és ennek érdekében, ha magukhoz ragadják a szót, inkább egy-egy jelenség hangulatának mélységeibe ugranak fejest, és rántják magukkal a hallgatóságot. 

Rainman-level French