Semmi okosat nem tudok mondani a végre valahára abszolvált Unmade Beds-ről, csak, hogy semmiről sem szól, Londonban játszódik, minden szereplő foglakduglak kinézetű, ismeretlen agyonütős zenék szólnak folyamatosan és spanyolul beszélnek benne, franciául beszélnek benne, amerikaiul beszélnek benne, angolul beszélnek benne, spangolul beszélnek benne és frangolul beszélnek benne. Ennyi kell nekem csak, köszi.

Azért az milyen szomorú, amikor egy hírösember ilyet twittel:

thesubways 

I want to be out in the sun drinking, but I have nobody to drink with *sad face*

Billykém, csak hívj, és megyek:) 

Ma lesz a Lost agyonhype-olt utolsó része, amitől nekem annyira nem áll föl, főleg, ha jobban belegondolok, hogy a 6 év alatt (számomra) mindössze 1 darab tökéletes részt sikerült összehozniuk. De egyrészt nem én vagyok a célközönség, másrészt az én agyam nehezen fog fel ilyen nagyon összefüggő dolgokat. 

De el kell ismerni nagyon meg volt csinálva ez a féltucat év (úristen, aki a Lost pilot évében született, az most már isibe megy:), ha nem is a történet, de a sorozatot körül vevő őrület mindenképp.

És az a bizonyos rész a 3. évad finálé. A legszebb:

És a tv történetének legnagyobb WhyTheFace-e: We Have To Go Back (uff még most is kiráz a hideg)

Mennyire semmilyen jelenet ez annak, aki nem vágja a történetet, hehe:)

Update: Na most látom az Index meg a CC is tele van ugyanezekkel.

Mi folyik itt Gyöngyösön??? Akarom mondani Amerikában. Sosenem történt még olyan, hogy a 2 kedvencem maradt a döntőre, most meg tesséklássék.

Mondjuk az minden évben úgy van, hogy amikor a zsűri választ számot a versenyzőknek, akkor Simon Cowell embere tarol. A csávó profi na. Ezt választotta a Szomorúszeműnek:

Azért az nem nevezhető fair-nek a többiekkel szemben, ha az ember 100 kilós néger asszonyokkal a háttérben dalolászik:)

Tegnap este a heti 4000 órányi dolgozás okozta sokkot enyhítendő, egy teljesen agyzsibbasztó filmet kerestem. Ehelyett belefutottam egy olyan überpara, poszt 9/11 cukiságba, hogy majd összepukiztam magam félelmemben. Ráadásul rátaláltam tegnap a holnapizenére, ami ma van:) Mivel az internetgép hosszas keresgélés után sem dobott ki semmilyen megoldást, így kénytelen voltam levágni a film végét, a nótával együtt. Az előadó Tomandandy, nemtom mi az...

Van ez a reklám a metróban, ami általában az emberekben vm pozitív érzéseket buzerál fel, de nálam pont az ellenkező hatást éri el. Totális közhelyparádé ez a szöveg, ráadásul összevisszaság az egész, olyan érzésem van, mintha a kreán elhangzott összes ócskaságot beledobálták volna.

Ugye milyen Class kutyaszánon utazni, megtalálni egy rég elfeledett tárgyat, érezni a frissen vágott fű illatát, felkelni a napfelkeltével, teljes erőből szaladni, rossz álom után felébredni, viccet mesélni, összemosolyogni egy idegennel a metrón, kinyitni a szemed a víz alatt, kártyavárat építeni,  még meleg kenyeret enni, este 8-kor a lemenő nap fénye, a kakaó tetején a tejszínhab, ha nem csörög a telefonod tárgyaláson, mikor eléred az utolsó metrót, ha egyszer sem fagy le a számítógép, hóvirágot kapni valakitől, ha téli hidegben meleg marad a kezed, ajándékokat csomagolni, mezítláb sétálni a füvön, hallani a hóesést, perceken keresztül kacagni?

A kedvenc részem a: "még meleg kenyeret enni, este 8-kor a lemenő nap fénye," vm nyelvtan vagy vm, he és hö? Amúgy meg van benne kb 5-6 dolog, ami simán csak szar érzés, nem pozitív (rossz álom után felébredni? teljes erőből szaladni?)

Nekem ilyenek jutnak eszembe:

Ugye milyen fasza

- mikor a jacuzzi leáll és az utolsó bugyborékok még felfutnak a hátamon

- egy könyv végének az olvasása közben teljesen lelassulni

- mikor egy akkordváltásnál nyikorog a gitár

- mikor harmadszor jön vissza a zenekar 

- látni a 22.22-t

- tüsszenteni

- mikor olyan finom a főzelék, hogy hidegen is bele lehet enni

- mikor új csúcs lesz a látogatottságban

- mikor egy filmben a színész arcrándulásától elfelejtek levegőt venni

- mikor valaki spontánul viselkedik

- másodjára hallgatni egy új lemezt

- ha egy külföldi segítséget kér

- ha látok egy szép járást

- ha valaki egy új káromkodást rögtönöz 

- ha kapok egy labdát meg egy falat

- ha begyógyult szemet látok

- nem vákuumsmárolni

- ha egy öregnéne nem a bringaúton totyog, hanem okosan mellette

- mikor nem tudom eldönteni, hogy melyik legyen az utolsó falat

- ha egy számot elterjesztek

- ha annyira régóta nézem a tengert, hogy teljesen kiürül az agyam

- ha fekete fika jön másnap

- ha olyan kaját kapok, amivel 10 percet sem foglalkozott a házigazda

- ha magamtól kelek

- ha piszkálom a fülem, és rámszól valaki

- az a pillanat, mikor megtudom, hogy a közelben fog koncertezni egy kedvencem

- ha valaki nem részeg, és úgyis örül egy számnak, amit felteszek

- ha nem szólal meg a telefonom egy hétig (felőlem lehet egy év is)

- ha excelbe kell rendezni valamit

- gertamixet készíteni

- ha megmasznak

- sört üvegből inni

- ha felismerek egy eltitkolt akcentust

- a betonos tengerpart

- a bringám, ugye? az ugye milyen fasza és class? 

Tudom, hogy ezek nem kerülhetnek ki egy reklámba, mert ezek az ENYIMÉK, és igen, marketinges szempontból a Class a győztes, gratulálok nekik.

Ha valami majd még spontánul eszembe jut, akkor írok.

A Futureheads az Subways light, szóval koncerten tutibiztos ugrabugra.

raoulozás: "Egy cannes-i hagyomány, ami évtizedekkel ezelőtt indult, amikor egyszer egy késve érkező néző "Raoul! Raoul!" kiáltozással kereste barátját a teremben, és azóta gyakran akad egy-egy vicces ember, aki bekiabálja ezt a nevet a vetítés elején."

Ez tetszik:)

Azabaj, hogy ez kurvajó... 

Néccá!

Igen kedvelem ezt a filmet

Mondom én, hogy Ádi jól megviccelt engem azzal a migiri hiphappal. Ami nagyon szép volt, de - amint már mondtam - nem az én világom. Viszont a mostani!!! Kezdjük az első számmal, IMHO ez az egyik legjobb remix, ami valaha készült a világon...Aztán csak jönnek, jönnek egymás után. A Röyksopp remix adott egy kis kutatási munkát úgy 2-3 órára...Nem, a megoldást nem találtam meg. Szóval help me!!! Aki rájön, hogy ki buherálta meg az 5. számot, kap egy csokit!!! Többet nem is spoilerezek, hallgassátok és ugráljatok az ágyon. A kép csudálatos...köszönjük.

Punci Allstars Mix

A tracklista:

Akarok mégmégmég. Nyugoggyá le, jövőhét vagy jövő hét.

Jajj, hát mér tetszik ez ennyire?? És milyen szép képek... 

És folytatva a tegnapi gondolatot... 

Dobjátok el a papírt, ceruzát, laptopot, ásót, együtt kifekszünk szépen a tengerpartra, és hagyjuk, hogy a móre nyalogassa a lábunkat, Saci válogatása pedig a fülünket. Cote d'Azur, ha lehet választani, oké? Nyammi.

Lentről fel Mix

A tracklista:

Olyan kicsit ez a szám, mint a kedvenc Radiohead számom vége.

Zsüdi úgy belejött a múltkor, hogy rögvest küldte a következő adagot.

A gitárokat összetörte, helyette csavargatja a gombokat. A fejlődés tagadhatatlan. Az elején türelemmel kell lenni.

Jó diszkózást!

Zsüdimix Vol2. Elektronikusos

A tracklista:

Most, hogy a (nagyon rossz) Pearl Jam könyvet olvasom, ingert kapjam, hogy végighallgassam egybe az egész életművet, és fura dolgokat fedeztem fel.

A Ten amellett, hogy az egészet kívülről tudom (kizárólag halandzsa angolul) egy elég szánalmas cock-rock, pózzene. Régen nem értettem Kurt Cobain mért szólogat be nekik folyton, de most már sejtem. A Nirvana meg a Ten olyan messze van egymástól, mint Mumbai Budapesttől. A punk a pózrock ellen, szóval még jó hogy beszólogatott...De tökéletes himnuszok vannak a lemezen, akinek ez kell vegyevigye. Nekem a Porch A NÓTA rajta, mert annyi energia van benne, mint a nyusziban.

A Vs. valszeg direktbe nagy fika a kockásinges rajongóknak. Sokkal több, dög, düh, dac van az egész lemezen, mint az előzőn, de azért van néhány szám (Dissident), amitől kirohanok a világból. A szép számok (Elderly Woman) itt már csak simán szépek, nem szenvelgősek, lásd Black. Blood a kedvenc.

Aztán számomra itt jönnek a lényeges lemezek, elsőként a Vitalogy. Amit kiskoromban megvettem, de nagyon kellett kényszerítenem magam, hogy meg tudjam hallgatni. Még ott tartottam, hogy vártam az új Alive-ot. Hát ezen aztán nem volt. Most meg (már egy ideje) azt gondolom, hogy ez egy majdnem tökéletes lemez. Tiszta garázscucc, egyedül a 2-3 marháskodós számot lehetett volna lehagyni. Nem is tudom a számokat sorolni róla, mert mindet imádom, A Better Man és a Nothingman gyönyörűek, de az abszolút kedvenc a Spin The Black Circle.

Aztán No Code. MTV már sehol, videóklippek már rég nincsenek, a PJ teljesen a helyére kerül. Színtiszta rakkenroll. Az előző lemez töltelék bugyborékolásait elhagyták, itt már minden szám kész van. A Red Mosquito volt a kedvenc számom nagyon sokáig, de most rátaláltam az In My Tree-re és újrafelfedeztem a napizenét (azt a basszusgitárt a végén hallgahallga):

És akkor eljutottunk a csúcsponthoz a Yieldhez. Erről nem tudok sokat írni, perfetto gitáros számok a két véglet - Wishlist és Do The Evolution- között. Szépség és a szörnyeteg. All time févörit PJ szám: Given To Fly

Ezután történt vm törés, innentől jönnek a lemezek futószalagon, én hallgattam is szorgosan, de semmi nem maradt meg belőlük. Talán már öregek, talán hiányzik, hogy nézegessem a borítót, talán elmentünk egymás mellett. Szóval itt most abbahagyom, meghallgatom ezeket a lemezeket még egyszer, ha bármilyen hatást elérnek nálam, akkor írok róluk, ha nem, nem. Csókolom.