Most, hogy a (nagyon rossz) Pearl Jam könyvet olvasom, ingert kapjam, hogy végighallgassam egybe az egész életművet, és fura dolgokat fedeztem fel.

A Ten amellett, hogy az egészet kívülről tudom (kizárólag halandzsa angolul) egy elég szánalmas cock-rock, pózzene. Régen nem értettem Kurt Cobain mért szólogat be nekik folyton, de most már sejtem. A Nirvana meg a Ten olyan messze van egymástól, mint Mumbai Budapesttől. A punk a pózrock ellen, szóval még jó hogy beszólogatott...De tökéletes himnuszok vannak a lemezen, akinek ez kell vegyevigye. Nekem a Porch A NÓTA rajta, mert annyi energia van benne, mint a nyusziban.

A Vs. valszeg direktbe nagy fika a kockásinges rajongóknak. Sokkal több, dög, düh, dac van az egész lemezen, mint az előzőn, de azért van néhány szám (Dissident), amitől kirohanok a világból. A szép számok (Elderly Woman) itt már csak simán szépek, nem szenvelgősek, lásd Black. Blood a kedvenc.

Aztán számomra itt jönnek a lényeges lemezek, elsőként a Vitalogy. Amit kiskoromban megvettem, de nagyon kellett kényszerítenem magam, hogy meg tudjam hallgatni. Még ott tartottam, hogy vártam az új Alive-ot. Hát ezen aztán nem volt. Most meg (már egy ideje) azt gondolom, hogy ez egy majdnem tökéletes lemez. Tiszta garázscucc, egyedül a 2-3 marháskodós számot lehetett volna lehagyni. Nem is tudom a számokat sorolni róla, mert mindet imádom, A Better Man és a Nothingman gyönyörűek, de az abszolút kedvenc a Spin The Black Circle.

Aztán No Code. MTV már sehol, videóklippek már rég nincsenek, a PJ teljesen a helyére kerül. Színtiszta rakkenroll. Az előző lemez töltelék bugyborékolásait elhagyták, itt már minden szám kész van. A Red Mosquito volt a kedvenc számom nagyon sokáig, de most rátaláltam az In My Tree-re és újrafelfedeztem a napizenét (azt a basszusgitárt a végén hallgahallga):

És akkor eljutottunk a csúcsponthoz a Yieldhez. Erről nem tudok sokat írni, perfetto gitáros számok a két véglet - Wishlist és Do The Evolution- között. Szépség és a szörnyeteg. All time févörit PJ szám: Given To Fly

Ezután történt vm törés, innentől jönnek a lemezek futószalagon, én hallgattam is szorgosan, de semmi nem maradt meg belőlük. Talán már öregek, talán hiányzik, hogy nézegessem a borítót, talán elmentünk egymás mellett. Szóval itt most abbahagyom, meghallgatom ezeket a lemezeket még egyszer, ha bármilyen hatást elérnek nálam, akkor írok róluk, ha nem, nem. Csókolom.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.