Semmi okosat nem tudok mondani a végre valahára abszolvált Unmade Beds-ről, csak, hogy semmiről sem szól, Londonban játszódik, minden szereplő foglakduglak kinézetű, ismeretlen agyonütős zenék szólnak folyamatosan és spanyolul beszélnek benne, franciául beszélnek benne, amerikaiul beszélnek benne, angolul beszélnek benne, spangolul beszélnek benne és frangolul beszélnek benne. Ennyi kell nekem csak, köszi.

Azért az milyen szomorú, amikor egy hírösember ilyet twittel:

thesubways 

I want to be out in the sun drinking, but I have nobody to drink with *sad face*

Billykém, csak hívj, és megyek:) 

Ma lesz a Lost agyonhype-olt utolsó része, amitől nekem annyira nem áll föl, főleg, ha jobban belegondolok, hogy a 6 év alatt (számomra) mindössze 1 darab tökéletes részt sikerült összehozniuk. De egyrészt nem én vagyok a célközönség, másrészt az én agyam nehezen fog fel ilyen nagyon összefüggő dolgokat. 

De el kell ismerni nagyon meg volt csinálva ez a féltucat év (úristen, aki a Lost pilot évében született, az most már isibe megy:), ha nem is a történet, de a sorozatot körül vevő őrület mindenképp.

És az a bizonyos rész a 3. évad finálé. A legszebb:

És a tv történetének legnagyobb WhyTheFace-e: We Have To Go Back (uff még most is kiráz a hideg)

Mennyire semmilyen jelenet ez annak, aki nem vágja a történetet, hehe:)

Update: Na most látom az Index meg a CC is tele van ugyanezekkel.

Mi folyik itt Gyöngyösön??? Akarom mondani Amerikában. Sosenem történt még olyan, hogy a 2 kedvencem maradt a döntőre, most meg tesséklássék.

Mondjuk az minden évben úgy van, hogy amikor a zsűri választ számot a versenyzőknek, akkor Simon Cowell embere tarol. A csávó profi na. Ezt választotta a Szomorúszeműnek:

Azért az nem nevezhető fair-nek a többiekkel szemben, ha az ember 100 kilós néger asszonyokkal a háttérben dalolászik:)

Tegnap este a heti 4000 órányi dolgozás okozta sokkot enyhítendő, egy teljesen agyzsibbasztó filmet kerestem. Ehelyett belefutottam egy olyan überpara, poszt 9/11 cukiságba, hogy majd összepukiztam magam félelmemben. Ráadásul rátaláltam tegnap a holnapizenére, ami ma van:) Mivel az internetgép hosszas keresgélés után sem dobott ki semmilyen megoldást, így kénytelen voltam levágni a film végét, a nótával együtt. Az előadó Tomandandy, nemtom mi az...

Van ez a reklám a metróban, ami általában az emberekben vm pozitív érzéseket buzerál fel, de nálam pont az ellenkező hatást éri el. Totális közhelyparádé ez a szöveg, ráadásul összevisszaság az egész, olyan érzésem van, mintha a kreán elhangzott összes ócskaságot beledobálták volna.

Ugye milyen Class kutyaszánon utazni, megtalálni egy rég elfeledett tárgyat, érezni a frissen vágott fű illatát, felkelni a napfelkeltével, teljes erőből szaladni, rossz álom után felébredni, viccet mesélni, összemosolyogni egy idegennel a metrón, kinyitni a szemed a víz alatt, kártyavárat építeni,  még meleg kenyeret enni, este 8-kor a lemenő nap fénye, a kakaó tetején a tejszínhab, ha nem csörög a telefonod tárgyaláson, mikor eléred az utolsó metrót, ha egyszer sem fagy le a számítógép, hóvirágot kapni valakitől, ha téli hidegben meleg marad a kezed, ajándékokat csomagolni, mezítláb sétálni a füvön, hallani a hóesést, perceken keresztül kacagni?

A kedvenc részem a: "még meleg kenyeret enni, este 8-kor a lemenő nap fénye," vm nyelvtan vagy vm, he és hö? Amúgy meg van benne kb 5-6 dolog, ami simán csak szar érzés, nem pozitív (rossz álom után felébredni? teljes erőből szaladni?)

Nekem ilyenek jutnak eszembe:

Ugye milyen fasza

- mikor a jacuzzi leáll és az utolsó bugyborékok még felfutnak a hátamon

- egy könyv végének az olvasása közben teljesen lelassulni

- mikor egy akkordváltásnál nyikorog a gitár

- mikor harmadszor jön vissza a zenekar 

- látni a 22.22-t

- tüsszenteni

- mikor olyan finom a főzelék, hogy hidegen is bele lehet enni

- mikor új csúcs lesz a látogatottságban

- mikor egy filmben a színész arcrándulásától elfelejtek levegőt venni

- mikor valaki spontánul viselkedik

- másodjára hallgatni egy új lemezt

- ha egy külföldi segítséget kér

- ha látok egy szép járást

- ha valaki egy új káromkodást rögtönöz 

- ha kapok egy labdát meg egy falat

- ha begyógyult szemet látok

- nem vákuumsmárolni

- ha egy öregnéne nem a bringaúton totyog, hanem okosan mellette

- mikor nem tudom eldönteni, hogy melyik legyen az utolsó falat

- ha egy számot elterjesztek

- ha annyira régóta nézem a tengert, hogy teljesen kiürül az agyam

- ha fekete fika jön másnap

- ha olyan kaját kapok, amivel 10 percet sem foglalkozott a házigazda

- ha magamtól kelek

- ha piszkálom a fülem, és rámszól valaki

- az a pillanat, mikor megtudom, hogy a közelben fog koncertezni egy kedvencem

- ha valaki nem részeg, és úgyis örül egy számnak, amit felteszek

- ha nem szólal meg a telefonom egy hétig (felőlem lehet egy év is)

- ha excelbe kell rendezni valamit

- gertamixet készíteni

- ha megmasznak

- sört üvegből inni

- ha felismerek egy eltitkolt akcentust

- a betonos tengerpart

- a bringám, ugye? az ugye milyen fasza és class? 

Tudom, hogy ezek nem kerülhetnek ki egy reklámba, mert ezek az ENYIMÉK, és igen, marketinges szempontból a Class a győztes, gratulálok nekik.

Ha valami majd még spontánul eszembe jut, akkor írok.