Egy időben erre a koncertre akartam feltétlenül eljutni. Nem egy akármilyen No Doubt koncertre, hanem konkrétan erre a koncertre. Ami akkor már megtörtént természetesen, mivel megvolt videókazin, meg félfüles kazin:) Végig bírnám még ugrálni ezt a számot vajon?

Ezek szuperjók, van még egy csomó amúgy, de ezek tetszenek.

Stefigrafi nem szarozik:) 

Christian Marclay-nek hívják és teccik:

Ez de finom, cuki, bódogságos koncert volt, ah...

Kb háromnegyedház, szegény ülősök drágább jegyért gyakorlatilag a Marczibányi térről nézhették a műsort.

Az elején megijedtem, mert Skye nem szólalt meg vagy 3 számon keresztül. Hakniszag. Sika kasza léc. Aztán mivel a közönség láthatóan nagyon lelkes volt (meg magas! ennyi magas embert egy helyen régen láttam már), Skye-ra is átragadt a lelkesedés, egyre többet dumált a számok között, egyre viccesebbeket mondott, egyre többet nevetett, vigyorgott, vihogott, hahotázott. A végén volt egy egyszálgitáros szám, amikor vk nevetett egyet a közönség soraiból, erre meg a csaj annyira elkezdett kuncogni, hogy le kellett állnia a számmal, újra kellett kezdenie. Vk ezeket bénázásnak éli meg, én ezt sosem értettem, nekem mindig ezek a legjobb, legemberibb részek egy koncertben.

A haj nagyon kemény (egy továbbfejlesztett -vagy növesztett grészdzsonsz frizura), a ruha meg tollas, báli, sajátkezűleg készített (ezt a kijelentést egyöntetűen kiröhögte a közönség, de utána mivel lelkesen állította, hogy ő csinálta rengeteg tollból, kénytelenek voltunk elhinni).

A zenekar kicsit felemás, volt egy dobos, aki úgy ütötte a bőrt, hogy szerelem első látásra, a gitáros a csillingelő dolgokban nagyon fasza volt, de néha rájött a ricsi szambora, ezt nem értettem, és kapnak egy fszkrbcsot, hogy otthon hagyták a billentőst, igen sok dolga lett volna, és a play gombot nem szeretem annyira helyette.

A hangosításhoz nem értek (csak azt hallom, ha nem hallom), L. azt mondta az első szám horror volt, aztán egyre jobb lett.

Tökéletes szett, nagyon jól felépítve, kis csel, hogy gyakorlatilag a közepén bemondta, hogy utolsó szám, innen meg ugyebár tudjuk, hogy akkor még egy visszatérés 2-3 számmal, aztán annyi. Ehhez képest innentől kezdve lement még vagy 8 szám, kívánságteljesítés, táncolás, szvingelés, hullámzás, bódottság.

Volt eldobálva néhány Morcheeba szám: Otherwise, The Sea (éneklés, jee) és a tibibácsi kívánságot teljesít:

Az előző lemezről volt minden fontos, minden kicsit megbuherálva (Love Show, Complain, Wrong, Solitary), Jamaica aranyos volt (ez a videó elég sok mindent visszaad), és volt Feel Good Inc. És jöttek az új számok, jobbnál jobbak (már most jobban szeretem ezt a lemezt, mint az elsőt), a Monsters vm nagyon durva pszichedelikus izébe ment át, az Exhale a végén meg ütött und vágott (igen, mi magyarok is ilyen kurva hamisak vagyunk...)

A magyar közönségtől letettem a hajamat, egyrészt belehajszolták/tuk Skye-t, hogy élvezze a koncertet, majd a vége felé arra a kérdésre, hogy egy új számot (tökúj, a lemezt sztm még nem sokan hallották) vagy egy régi Morcheeba-t akarunk-e, kézfeltartással és elsöprő többséggel, megszavaztuk az újat. Ezt a néni azzal hálalta meg, hogy eljátszotta egy szál gitáron a kedvencemet. 

Szóval csirsz, igen jólesett.

A beszámoló fogalmát meg ezennel asszem kimerítettem:)