Hát ilyen csidicsudijó klippet meg mibűl csináltak? 

Én annyira imádom ezt a nyálzuhatagot! 

Na erre a lemezre kattantam nagyon vissza az utóbbi napokban, pedig eddig ezt tartottam az egyik leggyengébb PJ Harvey albumnak.

Sosem értettem azt, hogy van egy zenekar vagy egy előadó, és 10-20 éven keresztül ugyanolyan típusú zenét csinál. A zenekarok nagy többsége így működik. Ha egyszer gitározni kezdtek, akkor 20 év múlva is gitározni fognak, ha egyszer lassú zenét kezdtek nyomni, akkor 20 év múlva is lassúzni fognak. És mondom, én ezt nem értem, mert mezei zenehallgatóként én sokféle zenét hallgatok, egyik héten gitározok, másik héten meg prüntyikézek. Nekik ez mér nem igényük? A legkedvencebb zenekaraimról is beszélek, mert mily szép volna, ha a Pearl Jam egyszer csak kiadna egy hiphop albumot, José Gonzalez elkezdene elektrot tolni, vagy Rózsika lenyomna néhány trashmetál számot...Én érdeklődve figyelném...

Na ez onnan jutott eszembe, hogy PJ Harvey pont nem olyan, mint a többi. Minden albuma teljesen más, egyszer zongorásos, egyszer beborult, egyszer gyönyörű-réten sétálós, egyszer meg, mint ebben az esetben, agyeldobós gitározós. Szóval akkor rajt.

Most komolyan, mi más... 

Azér ez... Küldeném mindenkinek Sopronba a sátor elé. 

Húzóra. 

Egy angol úr, aki nem nyivákol. Csoda. 

A körbekörbe futkározó népség a tömegben elég zora. Azt mondanám, hogy jujj de öreg vagyok már ehhez, de kb belőlem is ilyesmik jöttek ki A Koncerten.

Erről az jutott eszembe, hogy kérem azonnal az eredetit (Robyn meg mehet vissza a balettba ugrálni).  

Erre a számra lehet a legeszetlenebbül ugrálni mindig a Pink koncerteken (milyen fura, hogy van egy teljesen mai, sikeres előadó, akinek már megszámlálhatatlan koncertje volt Mao-n). Az viszont szar, hogy a Pink koncerten megjelenő közönség nagy része sose fogja fel, hogy rock koncerten van, és néznek csak ki bután a fejükből.

Ráadásul nagyon megijednek a 30-as, üvöltő, félmeztelen férfiaktól, ugyeugye Tomi?:)) 

Köszönöm, doktor úr!

Öccá napja nyomom. És még mindig alig alig akad olyan nap, amikor 1 percnél többet kell gondolkodnom, hogy mi legyen a kiposztolt napizene. El fognak fogyni valamikor? Sztm nem. 

Ennek örömére úgy gondoltam belekezdek valami újba, drága Juhász Előd bácsit felidézve lerakom a Zenebutik, de főleg a Zenehíd első elemét. A feladat annyi, hogy mondok (21. századiul mondva: posztolok) egy számot, te meg drága barikám arra mondasz egy másikat, majd felkéred a te barikádat, hogy folytassa akármilyen zenemuzsikával. Feltételezhetően létrejön a Zenehíd. A Youtube-on kb minden megtalálható, szóval, ha rád kerül a sor a nótád jutyubos linkjét küldd el nekem, ide: zenebutikzenehid@gmail.com

Sztm baromira belterjes ez a magyar internetező-zenebuzi réteg, szóval valszeg egy idő után saját farkába harap a kezdeményezés, de próbálkozzunk.

A láncot oldalt fogjátok látni, jobbra nézz.

Az első nóta, ami egyben a napizene500 is, a következő:

És akkor dobom a labdát Fekinek, aki ha gyakorlatban nem is, de elméletben segített a Zenehíd megalkotásakor. Tessék, mester, ezt übereld, és add tovább, akinek csak akarod (vajon ki lesz?:)))

Úgy tűnik ez ilyen kellemesen putyporgós, félelektronyos lemez lesz. Csak lopná már ki valaki.

Sose értettem ezeket a gitárral kóborlós klippeket. Mi értelme van ezeknek? 

Csodaszép ez az egész. 

Ennek is vége már. 

Tilos nézni! Csak hallgatni! 

Pontosan ilyen hangulat van a poszt aug20-as munkahelyemen. Nuke'em all. 

Jókedvű nóta 

A legfuribb tény ezzel a számmal kapcsolatban az, hogy saját kérésére, ez szólt a sorozatgyilkos, Aileen Wournos temetésén. És ezt még fokozni is tudom egy másik idióta ténnyel, mégpedig, hogy operát (!!!) is csináltak a Wournos sztoriból.

Na mindegy, ezt a számot imádom ezer éve, Natalie-nak viszont zsiross a haja. 

Most az az új vágyam, hogy ezt szeretném ordítozni egy koncerten.

I like MEEEEE