Kicsit túlhuhogják ezt a trailer-t, mert a szektás Martha Marcy May Marlene sokkal inkább egy lassú, de nagyon feszes flow, aminél az utolsó másodpercig nem tudod, hogy, amit látsz, az emlék, álom, halu vagy valóság. Az utolsó képkockánál nagyobb meglepetés már csak az, hogy a főszereplő - aki minden pillanatban tökéletes - a horrorfej Olsen ikrek kishúga...WTF? Érdekes lehet egy családi ebéd arrafelé...

És jöjjön a DAL, mert mégis ki ne csatlakozna ezek után egy szektához?

Na ehhez vagy nagyon elkeseredettnek, vagy nagyon részisztnek, vagy nagyon bátornak vagy csak egyszerűen nagyon hülyének kell lenni...A londoni közlekedésben üvöltözni arról, hogy ki angol meg ki nem, ahhoz ész kell... 

Emlékezem, ültem a moziban, és jött a végefőcím, és mindenki zokogott, és az én agyam azon járt, hogy mekkora zseni a rendezőcsávó, hogy így megtalálta ezt a zenét a végére. Aztán most 120 évvel később olvasom, hogy ezt a Radiohead direkt erre írta. Hogy nem Baz Luhrmann a zseni, hanem szokás szerint Thom Yorke, aki képes egy ilyen film végén egy csomószor a fülembe motyogni, hogy "We hope that you choke, that you choke..." Igen, Tomikám, jól remélted.

És még egy kis trivia. Pontosan ugyanezt gondoltam én is mindig a R+J-ról:

"I saw the Zeffirelli version when I was 13 and I cried my eyes out, because I couldn't understand why, the morning after they shagged, they didn't just run away. The song is written for two people who should run away before all the bad stuff starts. A personal song." - Thom Yorke

Ribancz Lilla színészkedik magas fokon! Nem jutok szóhoz annyira jó!