Gyönyörű az egész lemez. Ilyen Tiszta zenét ritkán hallok, talán a Zero7-től néha.

A lánynak a hangjával nem vagyok kibékülve teljesen, de minden, ami alatta folyik az tökéletes. (decvatsiszed) 

5. PAINT HUNTING ON THE WALL

- Megelevenedő barlangrajzok, vadászat és átvitt értelemben a férfi-nő vadászat. A párkapcsolatok projektáló jellegéről szól, hogy a játékosok egymásra vetítik ki irreális elképzeléseiket, és kétszemélyes pszichodráma foglalkozásként zajlik az élet. Viszonylag friss dal, 2008 környékén írtam az első instrumentális részt, aztán 2009 őszét New Yorkban töltöttem, akkor csináltam meg a dal szerkezetét. Le is írtam már akkor ezt a rövid, haiku szerű szöveget, majd úgy is hagytam, nem foglalkoztam vele pár hónapig. 2010 telén, az egyik ének session alkalmával került elő újra a dal, mert mindenképpen szerettem volna éneket erre a az alapra. Eszembe jutott a korábban leírt pár sor, gyorsan előkerestem és letettem Charlotte elé, és eldudorásztam neki, hogy hogy képzeltem az éneket. Meglepetésemre tökéletesen működött a szöveg, pedig már előre eltemettem, azt gondoltam nem lesz belőle semmi.

- Ebben a dalban Charlotte énekének a folkosabb oldala mutatkozik meg.

- Igen, ezzel a dallal az volt a szándékom, hogy ellentmondás legyen a formai megoldások és a zenei tartalom között. Tempójában, ritmikájában egy elég diszkóorientált dolog, de a hangulata inkább folkos, balladai. Számomra mindig nagyon izgalmas helyzet, amikor bekerül a csillámló környezetbe egy máshonnét jött főhős.

- Az, hogy maga Charlotte milyen zenét szeret, mennyire jött át a neked felénekelt számokban?

- Charlotte zenei ízlése merően eltér az enyémtől, mondhatni számára idegen területen zajlott a közös munka, néha nem is értette, hogy én pontosan mit szeretnék tőle. Szerintem ez is adta a báját a dolognak, ettől lett játékos, kirándulás hangulata az énekeknek. Ez sokkal izgalmasabb megoldás, mintha „irányzat-szakértő” énekeseket kértem volna fel minden egyes dalhoz, a saját stílusukhoz passzolóan.

- A Paint Hunting On The Wall címről – meg arról, hogy a dal New Yorkban született – egy szobabelsőre asszociáltam, ahol a szerelmesek bámulják a falon a mintázatot, de a szövegben egy barlang szerepel egy hegy oldalában..

- Minden szövegem és dalom többértelmű, természetesen ez is benne van, amit mondasz. Hiszen egy felhőkarcolóban lévő lakás is lehet barlang. Az átlagember számára a nagyvárosokban csak a közterületek nagyok, a személyes életterek, ahol az ember a privát szférájában mozog, ugyanúgy zártak és kicsik, ha nem kisebbek, mint egy kis faluban. És mivel rengeteg ember van egy helyen, a zsúfoltságérzet is folyamatosan jelen van.

- Amíg New Yorkban voltál, tesztelted a számokat például tömegközlekedési eszközökön utazva, fülhallgatóval?

- Persze, ez rendszeres program volt: ha elkészült egy verzió, fogtam a fejhallgatót és elindultam sétálni Harlemben, ahol laktam, vagy csak felültem egy tetszőleges metróra vagy buszra – nagyon érdekes vizuális input volt. Valamint pont ez idő alatt, mikor a Paint Hunting On The Wall készült, hallottam a Santos klubbanTony Smith-t és Danny Krivitet, a két öreg legendás diszkó-DJ-t játszani: utoljára tizenéves koromban táncoltam annyit, mint azon az estén.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.