Oké, ez valószínűsíthetően a legmegdöbbentőbb, és halál biztosan a leggusztustalanabb dokumentumfilm volt, amit valaha láttam. Sok mentális betegségről olvasgattam, nézegettem már, de mind közül ez a leghihetetlenebb számomra.

A felhalmozók.

Akik nem tudnak megszabadulni a beszerzett dolgaiktól, akkor sem, ha az egy 3 éve lejárt húsdarab, vagy egy szanaszét rohadt tök, vagy egy atomjaira hullott akvárium. És a legkeményebb, hogy nem az van, hogy (csak) henyék, és lusták, hanem tényleg agybetegek, és nem tudják elengedni a dolgokat, mert amikor a takarítás tényleg beindul, akkor teljesen szétesnek és összeomlanak. Ha csak henyék lennének, akkor épp, hogy örülnének, hogy jön egy banda és kitakarít helyettük, de nem, ők csak egyszerűen teljesen kikészülnek a helyzettől, hogy idegen emberek kidobálják azokat a dolgokat, amiket ők hosszú évek során összegyűjtöttek.

Nemtom, hogy lesz-e erőm megnézni még egy részt, mert nagyon érdekelne, de közben meg undorító.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.