Sokszor kedveskedik nekem a Glee kedvenc zenéimmel, de asszem ez az ami a leginkább nekem készült. Egyrészt ugye az egyik legkedvencebb számom, másrészt végre nem a hájpolt hüjék énekelnek, hanem a két legjobb hang, harmadrészt csináltak az olyan koreográfiát, amit a 100 kilós feka is le tud nyomni, ezért én is le tudom nyomni. Két csekk után simán leutánoztam az egészet, bár a végén aszittem kiköpöm a tüdőmet (hogy az istenben csináltam én ezt a taposást régen az edzésen hosszú percekig??). A kedvenc részem feltétlenül a körbeszaladgálás. Na meg persze a végén a nagyszerű nyelvtannal előadott alázó mondat a: "Coz we's be goin to Breadstix!" Tényleg nemtom miért tanulunk angol nyelvtant, amikor ezek meg így beszélnek...

Update: Abban a pillanatban amikor posztoltam, a winampba random berakott többszáz szám közül épp megszólalt az eredeti River Deep, imádom az ilyeneket, az ilyen esetek miatt vagyok hajlandó néha elgondolkodni azon, hogy talán létezhet isten.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.