Czikytől lopva.

Jesszumpepi, ahogy 5 percnél elindul a Pluto. Megbolondul mindenki. Simán náci felvonulásokon el tudnám ezt képzelni. Meg vannak hipnotizálva. Elfelejtettem pislogni. Na megyek zuhanyozni... 

Ezt KT Tunstall nyomta a fészbukra. Megcsardzsolták Gordon Ramsey kakijával:))))

Folytatom. Van még sok a tarsolyban. 

Ma határozottan gyengék az idegeim egy Pearl Jam Live hallgatására, és ez a csudaigényes sminkem rovására megy.

Amennyire ultrafos ez az egész Twilight őrület, annyira szuperjók a soundtrackek. Ha már a kis 12 éves vámpírokat jó zene hallgatására kényszeríti, akkor már megérte. Kis sorozat rajt:

Ha egy szandi-sípcsontfehérzokni kombó Grandpierre Attilában végződik, az nagyon nem hejjhejjhejj.

És a negyedikként, a legfontosabb: 

Akarom, akarom, akarom ezt a filmet!!! 

99,9%-ban a másik fél akarja folytatni a beszélgetést, nem én.

Régi már, de most megint előkerült. És a Borsi csinálta!!! Nagyon fantörpikus sztm.

A harmadik. Százas zsepi kötelező kellék. 

Eddig a hideg miatt sírtak, most meg a meleg miatt.

A magyar nyugger konstansa nem Desmond Hume, hanem a sírás.

A szépség és a szörnyeteg frigyelt egyet. 

A második. De jöhet Dead Weather-ként is. 

Az a baj, hogy ezek sajnos másból nem értenek...Csak a börtönből.

Verinájsz a lista, amit művelt, kifejezetten tetszik a "nem az én nadrágom" sztori. Szerencsétlen idióta, igazából sajnálom, és leginkább a szüleit lógatnám ki az ablakon.

Egy valamit nem értek, hogy mért van ez a tévében? Na jó, nem teszek úgy, mintha nem érteném...

Nyuszika! Van itt neked szegecses kistáska, nagyon szép!*

*ezt így nekem...

Összeállítottam a nagy négyest, amit még látnom kell. Az első: 

Komolyan, lehetnek az indexes "újságírók" még ennél is hüjébbek?

Ekkor már sokadszorra köszön vissza az a megérzésem, hogy speedet jóval többen használnak mostanában, mint exstasyt. Ezt egy rögtönzött mosolyteszttel igyekszem igazolni, aminek lényege, hogy a zene egy kellemes részénél szemkontaktust keresek a körülöttem állókkal, és megfigyelem, hogy hányszor vesznek észre és  hányszor mosolygunk egymásra. Mosolygás helyett jellemzően elszánt arccal a DJ-re meredve és pumpálva táncolnak, mintha a ott se lennék. Ez egyértelműen a speedre utal. 

Nedves nézőink, ahogy ígértem folytatom a Pohoda Fesztivál jelentéssel.

Pohoda Festival Trencin 2010

Ébredés 4.20, indulás 4.40, a vonat eléggé teccetős, 5 óra alatt sittysutty Trencsényben van. Enyhe utazás a múltba az átszállás Pozsonyban, hejj de szép hely...Egy helyjegyet nem vettem meg az IC-re, de a kaller kedves, azon kívül, hogy a végén kihajt a folyosóra nem esik más bántódásom. A shuttle egy nagyon cseles úton hátul vitt be a fesztiválra, ami duplán fantörpikus, mivel már csak ott van sátorhely. Életem legprofibb, és leggyorsabb sátorállítása következik ezután, gyakorlatilag lehetnék főszereplője a sátorverés oktatóvideójának. Viszont enyhe 45 perces séta a feszt végétől Iván kuckójáig, ahol már vár a pohoda-különítmény. Most már mondhatom, hogy szokás szerint, itt ülünk egész nap, míg az aszfaltfesztiválon a hőmérséklet elviselhető nem lesz. Iván csapolja a sört (80 fillér, beszarok), csinálja a kolbaszat meg a kapusztát, ezen kívül még meg is ismer tavalyról, imádom ezt a fazont. Megy a "3 sör, de nem beszél jól magyar", mi meg bőszen gyekujemezünk. Ajrópa. Szeretem. Felkerekedünk, bemegyünk a fesztre, nekem kicsit bucsusabb, mint tavaly, de lehet csak rosszul emlékszem. A programban rögtön változás, a naccinpad üres, az első fellépő így 7-kor Juliska lesz.

Juliette Lewis. Annak örülök már előre, hogy világosban van, de annak nem, hogy túl nagy a színpad. A múltkori A38 túl jó volt, így nem számítok most sokra. Közönség nem sok van, simán bárhova lehet állni. Az 1 órás hosszúság nem tesz jót nekem, ez az egyetlen dolog, ami ellen tiltakoznÁk a Pohodán. Sok új szám (persze a sok az relatív), Jószpiki sztm el van basva ezzel a menetelős dobal, és most ez jött be a legjobban:

Na meg a No Fun természetesen:) Szóval jó volt ez, de Juli sokkal hatásosabb kis térben, ahol tudja fogdosni az első sort.

Következő menet hotdog 0.80-ért, olyan is. Ezzel le is tudom a teljes fogyasztásomat a fesztiválon...

Scissors Sisters. Alapvetően nem szeretem a diszkoú zenét, de ez most nagyon bejött. A közönség nagy része erre érkezett, mert akármerre néztem mindenki nyomta a táncot. Hát erre meg aztán lehet is. A 4 vokálos cucc nagyon karakán (?), meg a feketefehér kivetítő is. Ja és nem tudtam, hogy ennyi SS slágert ismerek, durvicsek.

A szlovák közönséggel maradéktalanul elégedett vagyok megint, nem olyan bumburnyákok, mint az olaszok.

José Gonzalez. Gyors átséta a Tecsó színpadhoz, Józsika pont belecsap a húrokba, amikor megérkezem. Semmi különöset nem tudok mondani a koncertről, egyszerűen ez a csavó egy külön kategória. Ahogy gitározik, ahogy énekel, ahogy kinéz. És hát tessék nézni ezt a hátteret. Ez jött be most a legjobban, pedig a vége Crosses, Heartbeats, Teardrop szentháromság volt, amivel pankrátorokat is meg lehetne ríkatni.

The XX. Újabb gyors átséta a hájpra. Az év lemeze meg blabla, ez egyértelmű. Meg az is, hogy ez nem lehet jó. Nem is az. Máshogy nem jó, mint, amire számítottam (azt hittem, az fog zavarni, hogy emósok), de nem jó. A gépből jövő basszust úgy állították be, hogy konkrétan lebegett tőle a gatyám. Mintha vm dubstep bulin lennék, borzalmasan elnyom mindent, gyakorlatilag hallgathatatlan az egész. Menekülünk hátra, menekülünk középre, menekülünk a szélére. Még ott a legjobb. Amikor táncosabb részek következnek, akkor kiderül, hogy a tekknóhoz van beállítva a basszus, akkor jólesik, de máskor, az akusztikusabb részeknél iszonyat. Erre még rájött, hogy a "zenekar" abszolút autodidakta szobazenészekből áll, akik a legegyszerűbb akkordokat nem tudják lefogni, minden dallamban van egy félreütés, amikor meg nem emót énekelnek, akkor olyan, mintha Peller Anna rikácsolna. Szóval teljes csalódás. Asszem nekem megy a Tájng Tájngsz mellé a polcra, mint egyszeri csoda.

Ezután egy enyhe kitérő egy teázóba, ahol bőszen vizipippant mindenki, ez nem kellett volna, mert így lemaradtunk néhány számról a Pohoda legjobb koncertjéről.

Múm. Én próbálkoztam régen a Múm-al. Sokszor. Nem jött be. Bugyborgások, éteri krattyogások, túl művészi nekem. Ehhez képest, most ahogy odaértünk, az első perctől lezdve végigigyorogtuk az egészet. 7 darab, az elmegyógyintézetből éppen hogy kiengedett fazon, kurva jó zenéket nyom, mindenféle hangszerekkel, a legidiótább szövegekkel. A közönség is nagyon kapcsolt, valahogy összeállt minden. Itt egy nem Pohodás felvétel, mert ez jobb:

Most őszintén, nem klinikai esetek? Az a tányérdobás wtf?:)) Szóval a Múm felkerült a következő must-see listámra, és köszönöm nekik, hogy elfeledteték teljesen az előző koncertet. Persze megint kicsit rövid volt, de én az első mondatomban található tény miatt, már úgyis a végemet jártam. A Leftfield-et sajnálom kicsit, mert távolról láttam, hogy van énekes, a sátorból meg hallottam, hogy nosztalgiaparádé.

Másnap enyhe elvesződés, de Iván megtalálás, kolbasa, pomarancs, villiem, puszipuszi, következő év. És álljon it a végén Vani leltárja, amit annyival egészítenék ki, hogy a füldugó alapvető kellék a cseszlovákok ellen, és nincs adat, mert nem találtátok meg Ivánt...

fesztiválbelépő: 59 € / 3 nap
sör: 1.1 €
fesztiválbusz: 0.5 €
taxi: 4.9 €
hiénataxi: 7 €
végignézett koncert: 5 db
bejáratnál karszalagot rángató biztonsági: 0 db
fesztivál területén bárkit baszogató biztonsági: 0 db
ordító csehszlovák a sátrunk körül: 25 db 
ordító csehszlovák: 15 000 db
sor a zuhanynál (női): 150 m
sor a zuhanynál (férfi): 0 m
reggeli (narancslé, kávé, croissant): 2 €
idegesítő fesztiválmagyar: < 10 db
árnyék: nincs adat

A legnagyobb vigyorgás a héten. 

Azt gondolom ez a videó tökéletesen visszaadja az őrületet.

A visszatérésben egyetlen szörnyűség van, a melltartó.