Gondoltam bepróbálom az egész életművet egyben, előről. Mikor már épp azt gondoltam beleverem a fejem a falba, ha még egy szexi szaxofont meghallok, akkor megjött az első kúvajó szám:

Azért a gitárszóló meg a háttértáncosnő (vagy mi) elég kemény...

Update verdikt: Nagyon vicces, hogy csak halandzsa angolul tudom kívülről az összes számot, hallottam én hitler, jonatánt, meg minden mást is. Ultragagyik a szövegek, szóval tökmindegy. Jó persze, kivéve June Afternoon, az nagyon okos. Aztán a lényeg, hogy összes gyors szám, összes boldog szám kuka, heló. Jó persze, kivéve June Afternoon. A lassú számok viszont ugyanúgy ütnekvágnak, mint rég.

Leginkább szeretnék egy szobakoncertet, ahol Per Gessle (muhahaha) nem énekelhet egy hangot sem, csak gitározgathat egy akusztik gitáron, Marika meg énekli a lassú számokat. Hát ez nem így lesz.

Na még egy. Úgyis mindet ki fogom nyomni. 

Az lehetett a Roxette csúcsra érése, amikor megjelentették a Balladas En Espanol című albumot.