Olyan energiák szabadulnak fel ebben a számban, hogy amikor megyek az utcán és üvölt a fülemben, akkor mindig azt képzelem, hogy a fejem egy kurvanagy összeszorított ököl, ami megy a világbéke felé, a sok droid meg mind beáll az ököl mögé a sorba, és menetelünk együtt. A világbéke felé.

Mondjuk lehet, hogy közrejátszik, hogy 18 éves kis csíraként ez volt életemben az első Patti Smith szám, amit hallottam a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár jóvoltából. 

Update: Azért az kemény csill, amikor az ember kizárólag azért tölt fel egy videót a youtube-ra, mert nincs egy értékelhető példány sem, erre meg a visszakap olyan infókat a site-tól, hogy épp Andorrából nézegették utoljára Patti nénit...21. század, szeretlek.

Update2: És mire ezt leírtam, már el is távolította a Sony. Ebbe nekik mi a jó? Komolyan azt hiszik, hogy ezek miatt én majd venni fogok egy fémdarabot zenével? Nát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.