Az American Idol elé fogom magam, lefekszem egy kis ropival a szájamban, és hagyom magam szórakoztatni, ha vm jó, azt kurvára élvezem, ha valami szar, akkor rohadtul nem izgat, pakolászni kezdek, nézegetem Simon ocsmány haját, gyönyörködöm a fényekben, meg van csinálva a show, nekem csak annyi a dolgom, hogy tespedjek. Ezzel szemben a Megasztár elé leülök, és akár jók, akár rosszak a produkciók 27x leizzadok, egy marék görcs vagyok és azt érzem, hogy semmi nincs a helyén, semmi nem úgy sikerül, mint ahogy elgondolták, az egész egy rohadt nagy erőlködés. Mínusz négercsávó. Na ez a különbség.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.