Valószínűleg a tegnapi Inception hatására a szokásos rémálmom ezerszeres kidolgozottsággal érkezett meg ma éjjel. Órákig (akarom mondani álomórákig, ez nagyon tetszett a filmben, hogy néhány perc alvás, több órányi álomnak felel meg) meg voltam róla győződve, hogy most tényleg esnek le a repülők az égből Budapestre. Különböző típusú gépek, különböző társaságoktól egymás után hullottak az égből, és mindig csak a véletlenen múlt, hogy nem a fejemre. A legkeményebb, hogy amikor már nem gépek, hanem hatalmas méretű rocksztárok estek lefele a magosból, azt is teljesen elhittem. Valamilyen oknál fogva Anthony Kiedis lezuhanásánál jöttem rá, hogy ez nem lehet valóság, ekkor lettem képes arra, hogy felébresszem magam.

Fuck you Christopher Nolan! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.