Mivel a múltkor igencsak bejött nekem a lustulós, kinyilatkoztatós koncert tudósítás, így most is ez következik a tegnapi The Whitest Boy Alive-ról.

- Teljes lepunnyadásból érkeztem, úgy éreztem ez a nap nem alkalmas egy koncertre. Eső, sötét, másnapi hajnali ébresztő, kedd, ecetvera.

- Véletlen találka, 5 perccel az érkezés után pedig már kezdés is. Pozitív!

- Teljes meglepetésemre majdnem teltház. Mindig büszke leszek, ha ilyesmi történik Budapesten. Aztán persze, amikor alig hallok magyar szót, akkor azért elgondolkodám.

- A világ legabszurdabb frontembere jelen.

- A világ első frontembere, aki megköszöni, hogy nem dohányzunk. Ultrapozitív!

- 1 db traubiszóda. Ajcsiba. Köszi.

- Azzal a számmal kezdtek, ami egész nap a fejembe ment (Keeping Secret). Megapozitív!

- A TWBA a közönségnek (és a zenekarnak is) láthatóan tánczene, mindenki végiglötyögte az egészet. Nekem valahogy nem, nekem gyönyörűzene.

- Minden pillanatban azt vártam, hogy Kispál András előugrik a bokorból és lenyom egy ikerszólót, vagy hogy Bandi elkezdi énekelni hátulról a Kényszerérdeket.

- A zenekar tagjai: A Commodor64-em szervízelője, My Name Is Earl, a Multimilliomos dzesszdobos és a Fanker.

- A koncert legjobb resze mindenképp az volt, mikor My Name Is Earl lekapta az állványról a bazinagy szintit és elkezdett vele a mellkasán játszani. Még a dugó is kihúzódott. Prájszlessz.

Update: A videókon az látszik, hogy szinti felállítás mindenhol van, csak annyira sehol sem őrült meg Earl, hogy gitározzon is rajta. Szóval, köszi!

- A TWBA zenéje nekem nem számokból áll, hanem egy nagy gyönyörűséges katyvasz, így tökéletes volt számomra a zenekar azon döntése, hogy a számok között alig álltak le, egyik dalt folyatták át a másikba.

- Az énekes mozgása egy zsiráf, egy sáska és a rózsaszín párduc hatásait tükrözi.

- Abban a szólóban, amiben Santana 444 hangot fog le, abban Erlend 4-et, és ez vm hihetetlen orgazmust okoz nálam.

- Volt egy pont, amikor egy lassú számnál egy izzadságcsöpp kurva lassan elindult a hátamon lefele, közbe gitárszólószerűség. Hát ez a pillanat megütött kissé.

- Néha konkrétan 80-as évek végi rave hangok szóltak a szintiből.

- Az énekes bolond. Ez tény. Olyan felkonfokkal szórakoztatott: "Hogy tessék nézni, ez itt egy basszusgitár. Ennek 4 húrja van. Ez itt egy gitár, ennek 6 húrja van." He?:)))

- Számomra érthetetlen, hogy Beck-el hirdetik ezt a zenét. Nem nem nem hallom benne.

- Legjobban a visszataps utáni akusztikus, lassús rész jött be.

- A végén felrángatott egy mélynövésű kiscsajt a színpadra táncolni, aztán még egyet, még egyet, még egyet, aztán egyszercsak tele lett a színpad. Utána kiáltott egyet, hogy mindenki utána, így lejöttek a közönségbe ugrálni. Azért ilyet még nem nagyon láttam. Hiperpozitív! (majd megupdate-elem, hogy ez mindenhol így történik-e, vagy ez most különleges eset volt)

- Simán még metróval mentem haza. Gigapozitív.

Most ezt itt nem hallom, majd lehet lecserélem, de elsőre ezt találtam:

Ó na hallom ám már mi ez. Na ez pont az, amikor elindult az izzadságcsöpp! 

Összességében egy elég felesleges, punyi keddből egy szuperjó este lett, tök különleges koncerttel.

Update: Aztakú, megvan A Video. Ebben minden benne. ÉÉÉs a szerbek is megőrültek:))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.