Akkor induljon a Heineken Festival visszaszámlálás is.

Nosztalgia parádé a Skunk Anansie-vel, tudom ciki, de én imádtam régen. Az első londoni utamon találtam rá (a Garbage volt a másik szerzemény). Elég masszív emlék, hogy a repülőn üvölt a fülembe a Swastikkka, én pedig próbálok nem hányni (a hányás nyert, de csak kicsit).

Ez már a 3. lemez kezdőszáma, többször megvizsgáltam a kazettát, hogy jót kaptam-e, mert nem tudtam hova tenni azt a dzsungelt ott a legelején...Aztán amikor leüvöltötte a fejem, akkor már tudtam, hogy jó kazettát kaptam.

Viszek egy bazi nagy keresztet, nehogy elraboljon a sátán, mert ez az...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.