Egy ország fejlődéstörténete sokkal lassabb, mint egy egyén fejlődéstörténete. Egy ember tizennemtudomhány éves korától harmincéves koráig eljuthat egy olyan színvonalra, amikor már fojtóvá válik a közeg, amiben fölnőtt, és úgy érzi, hogy egy másik helyen, ahol egy magasabb szintű, jobban kitalált társadalom veszi körül, jobban ki tudna bontakozni. Akkor el kell mennie. Magyarország tragédiája, hogy éppen azok az emberek, akik fejleszthetnék, valószínűleg nem fogják az életüket erre áldozni. Hanem el fognak menni, és egy olyan közegben próbálnak tovább élni, amire ők már felfejlődtek. Itt tök egyszerű dolgokról van szó: napi kommunikációról, kommunikációs kultúráról, arról, hogy lemész a boltba, és a boltos felfogja-e, hogy érdekében áll, hogy eladjon valamit, és nem pedig odabassza eléd a dolgokat, mert tele van a töke mindennel. Ezek a dolgok visszahatnak, jobban érzed magad, ha pozitív kisugárzás vesz körül, ha az utcán nem folyamatosan elutasító, agresszív arcokba ütközöl.  

Hajdú Szabolcs, Magyarország

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.