Alig vártam, hogy a buszúton 12 órányi színtiszta zenehallgatás szakadjon rám. 1 gigányi olyan zenét töltöttem fel magamnak, amire még nem volt időm erősssen figyelni, de a delete gombot már túlélték. Na ebből az egész örülésből az lett, hogy csak egyre mérgesebb lettem, hogy mi a fenének nem hoztam vm normális zenét magammal, és egyre jobban kikristályosodott, hogy nincs értelme megtartanom heti 5-6 új albumot. Egyszerűen nincs ennyi ütős zene a világban. A félmegoldás, a kicsitjó meg nem érdekel. Azért küldjétek továbbra is a zenéket, ahogy eddig, csak elhatároztam, hogy, ami elsőre nem jön be, azzal nem fogok erőlködni ezentúl. Van már annyi rutinom, hogy felismerem, ha valamelyik nóta kell nekem.

Ma tehát dolgozott a delete gomb rendesen, egyedül a Bill Callahan album élte túl a mészárlást, az új Massive Attack (ami nem is annyira fos, mint gondoltam, bár közel sem tökéletes, és abban a dologban, ami most akarnak csinálni a Zero7 a Ghost-al sokkal jobbat csinált), és ez:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.