Na így kell beszólni a munkáltatónak. Ez a tökösség, nem a csáknorissz.

Mihály, gyere mesélj.

Mellbimbó gitározás rulez 

Hát meg volt. Totál teltház (csöppet kellemesebb érzés volt a múlt hónapban a Gasometerben lenni, ha tele van már nem olyan szép). Első szám azzal telt, hogy helyet kerestem ahonnan hallottam is valamit, második szám azzal telt, hogy helyet kerestem, ahonnan láttam is valamit, a harmadik számnál pedig néhány könyökös kiosztása után elkezdődött a menetelés. Garantáltam lefogytam 3 kilót, ennyit nem sportoltam régóta.

Beth Ditto a nulla kis hangjával simán lehetne az istenem, annyira bírom, hogy nem csak, hogy leszarja a látványos hátrányos helyzetét, hanem a viselkedésével, a ruházatával (vagy annak hiányával) még 6 kiló fikát is küld mindenkinek, aki az általános szépséget dicsőíti. Néha szeretnék MERÉSZELNI ennyire dagatnak lenni.

Az egész koncert arról szól, hogy miket mond, kit néz ki épp ki magának, hogyan táncol, merre röcögtet. Valszeg, ha a társaságomba tartozna, akkor 5 percenként szeretném pofán vágni, mert annyira sok, de egy frontdebellának ilyen képességekre van éppen szüksége szvsz.

A zenekar egy ellenszenves kis pöcsökből álló metronómgyár, szolgáltatják a menetelnivalót és hivatásosan cool-an néznek. Yoko Ono-s póló amúgy nekem is kell!!!

A közönség 80%-a csajokból állt, ez sztm várható volt, ahogy az is, hogy nagy részük meg volt őrülve.

Sajna a nagy ugrándozásban teljesen elfeledkeztem a fotóapparatomról, így csak kukázni tudok videókat, és persze az osztrákok megint keveset töltöttek fel, így nem mind a Gasometerből.

Kb 30 percnyi tömény Nirvana után (köszönöööööööm!!) így kezdtünk. Haj, ruha  majdnem ugyanez nálunk is.

Punkrockcountry rulez:)

Mi más zenét lehetne ezek alá a képek alá tenni? 

Spoileres

Csicsi énekelj!! Sííírni keeell:))

Nemrégiben épp tartottam vhova, amikor megszólalt a fülemben ez a szám, és olyan menetelős kedvem lett tőle, hogy simán elhaladtam a kívánt objektum mellett. És még csak nem is tudtam, hogy ilyen menetelős klipje van.

Mér kell mindennap koncertezni? Mekkora marhaság ez? Még nézőként se tudnék mindennap koncertre menni, nem hogy előadóként. Oké, hogy meló, meg pénz, de akkor is:

MSZ MEMORIAL MARCH

(nem haltam meg, csak körbeemlékeztük dicsőséges eddigi életemet)

Piknik a kórházban

Egyöntetű felháborodással fogadták a teniszvilág nagyjai, hogy Andre Agassi kábítószerrel élt, illetve hazugságokkal tussolta el pozitív doppingtesztjét - amint erről részletes vallomást tett önéletrajzi könyvében.

"Azt se tudom, mi az a metamfetamin. Annyit tudok csak, hogy nemsokára nekem is megjelenik a könyvem."

Serena Williams

IMHO a legviccesebb sorozat ebben az évadban a Modern Family. Annyira hülyék vannak benne, hogy elképedek:) Az Office-nak minden résznél drukkolni kell, hogy megugorja a lécet (és sokszor nem sikerül), a 30 Rock-nál meg az agyam jobban röhög, mint a szám (ha érthető, amit mondok).

Valszeg kezdik ezt észrevenni odafönt is, mert elkezdtek olyan arcok megjelenni benne mint, Elizabeth Banks meg a Spandau Ballet basszusgitárosa:))) Az akcentus, kész.

(A sztori: anyuka nagyon rossz ajándékokat vesz mindig a férjnek, de ebben az évben nagyon ki akar tenni magáért)

és a folytatás:

Igen vicces Johnny Cash és Johnny Rotten könyvét egyazon héten olvasni. Én zeneileg százszor inkább Cash rajongó vagyok (persze főleg a Rick Rubin-os dolgok a végén), a Sex Pistols zeneileg, azt nem is tudom micsoda... Vicces zaj. De Cash-t vmkor félúton nagyon fejbekólintotta az isten, így az a tömény pozitívoskodás - ami általában a legtöbb keresztyényből is folyik - eléggé elviselhetetlen. Rotten ezzel szemben mindenkinek beszól, ami sokkal szórakoztatóbb. Ahogy ő hozzá áll az élethez, az sokkal sokkal szimpatikusabb. Mindenki hüje, mindenki bekaphattya, mindenki szüljönsünt! Karaj:) Há valahogy így:

A jard le van szedálva, vagy parázik az állítvédőktől, vagy neki ez természetes, vagy mi?? 

Az eredeti:

Ezt kaptam RR-től. Ennyi, meg a Slágebiusz megszünése, a mai napra több nem is kell:)

A csirlíder az fiú. 

A szintis meg virtuóz.

A vágó meg gyűr.

Egy időben erre a koncertre akartam feltétlenül eljutni. Nem egy akármilyen No Doubt koncertre, hanem konkrétan erre a koncertre. Ami akkor már megtörtént természetesen, mivel megvolt videókazin, meg félfüles kazin:) Végig bírnám még ugrálni ezt a számot vajon?

Ezek szuperjók, van még egy csomó amúgy, de ezek tetszenek.

Stefigrafi nem szarozik:) 

Christian Marclay-nek hívják és teccik:

Ez de finom, cuki, bódogságos koncert volt, ah...

Kb háromnegyedház, szegény ülősök drágább jegyért gyakorlatilag a Marczibányi térről nézhették a műsort.

Az elején megijedtem, mert Skye nem szólalt meg vagy 3 számon keresztül. Hakniszag. Sika kasza léc. Aztán mivel a közönség láthatóan nagyon lelkes volt (meg magas! ennyi magas embert egy helyen régen láttam már), Skye-ra is átragadt a lelkesedés, egyre többet dumált a számok között, egyre viccesebbeket mondott, egyre többet nevetett, vigyorgott, vihogott, hahotázott. A végén volt egy egyszálgitáros szám, amikor vk nevetett egyet a közönség soraiból, erre meg a csaj annyira elkezdett kuncogni, hogy le kellett állnia a számmal, újra kellett kezdenie. Vk ezeket bénázásnak éli meg, én ezt sosem értettem, nekem mindig ezek a legjobb, legemberibb részek egy koncertben.

A haj nagyon kemény (egy továbbfejlesztett -vagy növesztett grészdzsonsz frizura), a ruha meg tollas, báli, sajátkezűleg készített (ezt a kijelentést egyöntetűen kiröhögte a közönség, de utána mivel lelkesen állította, hogy ő csinálta rengeteg tollból, kénytelenek voltunk elhinni).

A zenekar kicsit felemás, volt egy dobos, aki úgy ütötte a bőrt, hogy szerelem első látásra, a gitáros a csillingelő dolgokban nagyon fasza volt, de néha rájött a ricsi szambora, ezt nem értettem, és kapnak egy fszkrbcsot, hogy otthon hagyták a billentőst, igen sok dolga lett volna, és a play gombot nem szeretem annyira helyette.

A hangosításhoz nem értek (csak azt hallom, ha nem hallom), L. azt mondta az első szám horror volt, aztán egyre jobb lett.

Tökéletes szett, nagyon jól felépítve, kis csel, hogy gyakorlatilag a közepén bemondta, hogy utolsó szám, innen meg ugyebár tudjuk, hogy akkor még egy visszatérés 2-3 számmal, aztán annyi. Ehhez képest innentől kezdve lement még vagy 8 szám, kívánságteljesítés, táncolás, szvingelés, hullámzás, bódottság.

Volt eldobálva néhány Morcheeba szám: Otherwise, The Sea (éneklés, jee) és a tibibácsi kívánságot teljesít:

Az előző lemezről volt minden fontos, minden kicsit megbuherálva (Love Show, Complain, Wrong, Solitary), Jamaica aranyos volt (ez a videó elég sok mindent visszaad), és volt Feel Good Inc. És jöttek az új számok, jobbnál jobbak (már most jobban szeretem ezt a lemezt, mint az elsőt), a Monsters vm nagyon durva pszichedelikus izébe ment át, az Exhale a végén meg ütött und vágott (igen, mi magyarok is ilyen kurva hamisak vagyunk...)

A magyar közönségtől letettem a hajamat, egyrészt belehajszolták/tuk Skye-t, hogy élvezze a koncertet, majd a vége felé arra a kérdésre, hogy egy új számot (tökúj, a lemezt sztm még nem sokan hallották) vagy egy régi Morcheeba-t akarunk-e, kézfeltartással és elsöprő többséggel, megszavaztuk az újat. Ezt a néni azzal hálalta meg, hogy eljátszotta egy szál gitáron a kedvencemet. 

Szóval csirsz, igen jólesett.

A beszámoló fogalmát meg ezennel asszem kimerítettem:)

Az eheti ajándékom az emberiség számára a dijumvisu-tuctuc-hádzsi-dárenbéz témakörben mozog. Elektronyos zenék, nem szépek, de táncosak. Én már nem nagyon hallgatok ilyesmiket, tehát eléggé szembeötlő mennyire le vagyok maradva e téren. Jó sok a buta dnb, hát erre nyomtuk a diszkóubá. Szóval nosztalgiázós és picit mai tánczene. 

I Am The Left Eye Mix

A tracklist:

8500 Ft. Felháborító, egyben örömteli...