Magyarország egy koránkelő ország. Szerintem rengeteg problémánk épp ebből fakad.

A f8-as metró konkrétan olyan, mint a Zombik támadása.

Ha egy filmben elkezdődik a lövöldözés/verekedés/autósüldözés, én már nyúlok is a föföhöz.

Nagyon nehezemre esik a moziban ülni CTRLnyíl nélkül.

Na akkor folytassuk az életet. Vagy kezdjünk újat. 

Igazán, szívből sajnálom a családosokat. Mennyire szar lehet mindennap úgy hazamenni, hogy valaki van a lakásban.

Egy tó esik le az égből.

Annyira bénák az olyan sztorik, amikben az szerepel, hogy "én ismerem az XY celeb általános iskolás osztálytársának az anyukájának a nagynénikéjét".

Nem sokszor tévedtem nagyobbat, mint a Kasabian megítélésekor.

A Toldiban bringássegítséget nyújtó fiúk létezése egy kurva nagy urbánlegend.

Ma határozottan gyengék az idegeim egy Pearl Jam Live hallgatására, és ez a csudaigényes sminkem rovására megy.

Ha egy szandi-sípcsontfehérzokni kombó Grandpierre Attilában végződik, az nagyon nem hejjhejjhejj.

99,9%-ban a másik fél akarja folytatni a beszélgetést, nem én.

Eddig a hideg miatt sírtak, most meg a meleg miatt.

A magyar nyugger konstansa nem Desmond Hume, hanem a sírás.

A visszatérésben egyetlen szörnyűség van, a melltartó.

Ebben a munkában az a legjobb, hogy nincsenek se kolegák, se főnökök.

10-et kell aludni, és Pearl Jam koncert.

Kovács Katié manapság a legszórakoztatóbb popppprodukció Madzsariában, eztény. 

Örök igazság, hogy az ember szereti, ha szórakoztatják, de még jobban szereti, ha látja, a színpadon is jól érzik magukat.

(Az egyik Whitest Boy Alive koncertkritikából)

Kék a haja, arca csupa derű. 

Esküvőmérgezésben fogok megmurdálni.

Anakronisztikus és disszonáns egy mondatban egy fotball közvetítésben...a sörhasak bugyborognak.

Az új Sia album becsúszott az internetbe, hajdihajdihóó.

Kukit meg punit nem szabad mutatni a tévében, de ultralassított HD lábtörést, sport címén igen...

Most beszartam