Mivel nincs hang a kaminyomiba, így ez most hallatlanba: 

Ünnepi pillanat. Mit kell ilyenkor tenni? Betenni a legegyértelműbbet vagy a hangulatot vagy a népnevelőt? Nemtom. Ma megkérdezte vk, hogy milyen zenét szeretek, utálom ezt a kérdést, és sose tudok rá válaszolni, azután azt mondta mondjam meg a kedvenc zenekarom, ezen meg egyáltalán nem kellett gondolkodnom, szóval azt hiszem egy darab választási lehetőségem maradt:

A dobos egy igazi rakkenroll arc...

Ragtime. Sokáig ott figyelt a videókazetták közt, aztán rátaláltam:) 

Cipő, cipő, cipő!!

Nem én vagyok benne, én csak vagdostam. 

Filmben is épp olyan ócska év, mint zenében volt...Nem tudok mit választani.

Lennék egyszer 80-as évek kutató...Mi az isten történhetett ott az emberekkel, hogy ennyire hulladék dolgokat hoztak létre...?

Ízléses korszak nem?

Ez ollllyan jóóó

Elvetődtünk a Coco Chanel filmre...OMFG. A fejem 10x esett le, cseszlovák tévéfilm... A mű, amiben Ódri végig ronda, amiben nincsen egy ruha sem, aminek készítése közben a dramaturg szabadságra ment és aminek a legvégén egy 2009-es divatbemutató van. Ja és amiben Alessandro Nivola egy bajszos kis köcsög. Nem, nem teszek be trailert, inkább Nivolaról eszembe jutott az egyik kedvenc filmem, amiben az égvilágon semmi sem történik, mégis az elejétől végéig imádom. 

A "Born in Japan" mondat itt majdnem akkorát üt, mint itt:

Nem szoktam ócskazenés videót éltetni, de ez nagggyon karaj: