Borz Alom. A két, hivatalosan is legjobb zenekar, akik pénzzel is meg vannak támogatva ilyeneket bír összehozni. Hova hányjak? Azt nem értem, hogy, ha ennyire csórók, mint, ahogy ezek a homevideók kinéznek, akkor mér nem mennek ki egyszerűen egy koncertre és forgatnak ott klipet. Ott legalább lenne energia.

Én ki nem rakom a blogomra, mer a Bimbi számot még utálom is, de itten megtalálható.

A témához kapcsolódik: Tegnap este a Duna TV-n volt Radics Béláról egy dokumentumfilm, illetve az erős túlzás, hogy dokumentumfilm, mindenesetre fejek beszéltek róla. Be kell vallani nem egyszerű vállalkozás, ugyanis RB-t annyira kicsinálták, hogy 1 db kislemezen, és egy véletlenül lefilmezett 3 percen kívül semmilyen anyag nincs róla. Ettől függetlenül azért nem egy darab kávézóba kellett volna meghívni az összes beszélőfejet. És itten el is érkeztünk a lényeghez, a fejekhez, a magyar rockzene krémjéhez. Ennyi ocsmány, rusnya, alkoholista állatot egy rakáson én még életemben nem láttam. Bajuszok és hatalmas egók mindenütt. Mindent leszólnak, ami nem 1442-ben készült, és minden maifiatal hülye, aki nem Radics Bélát hallgat. Mutattak felvételeket mindenféle, egymás kukiját nyaldosó tribute koncertekről, de annyira nem lehetett nézni, hogy ezeknél a részeknél egyszerűen elkapcsoltam, kár, hogy a másikon Sharon Stone épp a bugyijában nyúlkált, így vissza kellett térjek a Zöld Csillaghoz. És folytatják: nyavajgás, bajusz, tehetségtelenség, bajusz, rikácsolás, bajusz.

Az egésznek éppen a mindent elutasító, lázadó Radics Béla hagyományaihoz nem volt semmi köze, csak egy magába beposhadt generáció fuldoklását nézhettük közelről.

Hogy van az, hogy akármennyi dokufilmet meg tudok nézni külföldi előadókról - akár élők, akár holtak - a magyar zenés múlttól meg behányok? (kivéve a Kex dokufilm, de abban pont az a meglepő, hogy Baksa-Soós épp akkora őrült ma is, mint régen volt) Ezek a magyar arcok azt nem érzékelik, hogy nosztalgiából nem lehet várat építeni, hogy ilyen szép képzavarral éljek. Attól, hogy ők lázadtak 25 éves korukban, attól ma már nevetségesek, és ha képtelenek fejlődni, vagy haladni a korral, akkor önmaguk karikatúrájává válnak. Nagyfaterok! Mondok egy érdekeset: 25 éves korában mindenki lázad, ebben semmi poén nincs! Erre nem kell visszaemlékezni. Illetve vissza kell, csak épp nem kell benneragadni. Ha egy előadó befogadja az új dolgokat az nem megalkuvás, hanem haladás.

Lehet az öregedést így is csinálni: 

Ha annyira nem akar durvulni, akkor lehet így is csinálni:

És sajna visszatértünk a kezdő mondatokhoz, vagyis, hogy minden afelé mutat, hogy a mi generációnk nagyjai is ugyanilyen pöcsök lesznek öregen. Mondjuk bennük legalább már meg van az önirónia képessége, és ez jóóúú. Ez pl abszolútli pozitív irány. Én drukkolok, hogy ne így legyen, ez most csak egy kis koki a fejükre. Nem mintha bárkit érdekelne...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.