Napizene 395.

2010.05.16. 09:56

Próbáltam vm feldolgozást keresni, vagy vm érdekes verziót, de folyton ehhez kavarodtam vissza. Nehezen hiszem el, de van olyan, hogy az eredeti lemezfelvétel a legjobb...A Bad-ről.

Napi meglepetés

2010.05.02. 11:04

Nem akarok beállni abba a több ezer km-es sorba, azok közé, akik Michael Jackson halála után húú de nagyon elkezdték őt szeretni. Én nem szeretem a zenéjét, nem szeretem, hogy teljesen elidegenedett a világtól, nem szeretem a tökéletes profizmust, ezáltal kb 10 éve sztm egy hangot nem hallottam tőle. Kiskoromban természetesen meg volt a Bad kazi, ezerrel léggitároztam a Dörti Dájánnót, sokáig azt hittem a Liberian Girl, anyukámról szól, a könyvtáros lányról...:)) Aztán később még volt egy darab Earth Song, ami nekem szólt, de kb ennyi.

Most meg itt van ez a This Is It, amit jó nagy késéssel, kizárólag a Louis Theroux dokumentumfilm (majd vmkor posztolok, mert megérdemli) miatt kezdtem el nézni, és itt állok (fekszem, tespedek) tátott szájjal.

Mert minden hang tökéletes, amit kijön Michael Jackson száján, olyan ötletei vannak, hogy ihajj, úgy táncol, hogy kicsordul a könnyem és folyamatosan emlékeztetnem kell magam, hogy most itt egy 50 éves fószert (roncsot) nézek. Szóval nem értem az egészet.

Nem is a kész fellépéseket szerettem a legjobban, bár az is lélegzetelállító, hanem a kis próbákat egy hangszerrel, vagy a mikrofonpróbákat, vagy ahogy a gitáros csajból a szemünk láttára hozza ki a maximumot, vagy amikor a duett alkalmával a rizsafeka lány annyira jól énekel, hogy MJ is meg akarja mutatni mit tud, és még arról is megfeledkezik, hogy nem szabad nagy hangokat kiénekelnie, mert kimélnie kell a torkát. Az esik jól, amikor látom azokat a kis mosolyokat Mihály szája szélén, miközben táncol. 

Persze tudom, hogy ki vannak vágva a csúnya dolgok, de mégis végig az az érzésem, hogy ez egy hihetetlen kedves, jólelkű ember, akit itt látunk. Például itt a teljesen elrontott Jackson5 szám, ami alatt problémája akadt a fülesével - valószínűleg végig ordítottak közbe a fülébe - és mégis így adja elő, hogy baja van (na ez az, amit mondjuk Madonnáról sosem tudnék elképzelni, ott már vér folyna:))

Mindig halál kedves mindenkivel, és amellett, hogy teljes mértékben elvárja a profizmust, mégis ez az állandóan visszatérő mondata: "Semmi gond, ezért próbálunk..."

Néhány kis interjú még lehetett volna a filmben, még akkor is, ha tudom, hogy egy ilyen alkalommal a beosztottaknak természetesen szépeket kell mondani a főnökről. Ennek ellenére mégsem tűnt egy pillanatig sem nyalásnak, sem túlzásnak, hogy Michael kívülről tudja az összes számát, az összes tempóváltást, az összes hangot. Nagyon jók azok a részek, amikor ő már tudja pontosan, hogy mit akar hallani, és próbálja valahogy elmagyarázni a zenekarnak. Hallom az első, második, harmadik verziót és mindig kiderül, hogy tényleg az a tökéletes, amit MJ hall. 

És hát vannak a táncolások, amik totálisan kitaláltak, de sztm például a lenti Billie Jean-nél is nem csak arról van szó, hogy tökéletes koreográfiát látunk, hanem egyszerűen annyira ismeri a számát, annyira tudja, hogy melyik hanghoz melyik tánclépése illik, hogy ettől ilyen perfekt az egész.

 

...és a táncosok megőrülnek...

Ezután sem fogom szeretni Májkó zenéjét, nem nekem való, de el kell ismernem, hogy egy hatalmas respekt mindenképpen jár neki. Vuhúú!