Napizene 960.

2011.12.24. 18:27

Ennek az albumnak még az összes átkötő szövegét is kívülről tudom. Sőt vannak olyan szókapcsolatok, amiket azóta is használok. Pl mindig baromi nehéz volt a rendezvényeken azt mondani, hogy "teknikusok", mert utána mindig jött az agyamban, hogy "ne bojkottáljátok!"

A számon meg mindig sírásrívás volt. Mindig. Most is.

Viszont a szigetes felvételt én még mindig nem mertem megnézni. Nem mereeeem!

Napi szöveg

2011.12.23. 11:07

Hosszú hosszú idő után Kispál napot tartok, és csak kapkodom a fejem.

Bandi, Bandi, ilyet hogy tudsz? Ilyet hogy kell?? 

Jutka átúszott a folyón,
Elvitte a fényképét innen a házból,
A fűthető álmokat a képcsőből.
Fehér fény úszik a kávéscsészén.

Maradjunk még a vasárnapnál,
Ránctalan keddről álmodik a hétfő,
A szerda csak egy szerda,
A csütörtök jelzőt se kap,
Ő hajat mos pénteken,
És szombatra megszárítja a nap.

Itt senki nincsen,
Itt senki nincsen,
Itt senki nincsen
Úgy, ahogy te itt nekem.

És amikor egy érzés a teraszra vitte őket,
Látták, hogy ott alant kétszázzal előznek
Ferrarik Porschékat és Porschék viszont.
Gondolták, a lüktető élettel a viszonyt
Ideje elkezdeni, és rögtön szaladtak
Oda, ahol a legtöbben ettek, ittak vagy csak
Feküdtek egymáson - hívhatjuk baszásnak,
De olyan ritka, amit az emberek együtt csinálnak.
(Ne dumálj bele!) - A szex,
Régi harcostársak, testi jó barátok.
És a lelki világnak, csontot dobnak olykor,
És szerelemnek hívják, ha a kijön a lélek az ólból.
Oly korban értem én a tréfát,
Mikor mindenki annyira vicceseket élt át,
Hogy aki számít, vagy számol, az magának világít.
Pár öböl lángol,
Leverem a hamut, aki velem smárol,
Az a korral jár hazulról el,
Már hosszan jövünk, mikor egyszer
Megszólal hej, hej, hej,
Meg kéne üzenni annak, akit illet,
Ha az élet megy is tovább, vegyen tiszta inget.
Mert igazából vége, csak nem vettük észre,
Mikor és hogy fogyott annyira el szegény,
Hogy most ünneplőt kell húzni, berúg majd sok legény.
A lányok lúdbőröznek, és aggódnak, hogy lomhák,
Hátha elhúzott az élet, míg a hajukat fonták.
A bálra, ahová fehér ruhába bementek rég,
Poharakat fogtak, tréfákon nevettek.
És amikor egy érzés a teraszra vitte őket,
Látták, hogy ott alant kétszázzal előznek
Ferrarik Porschékat és Porschék viszont. 

'Látásra! -mondta Jutka, és átúszott a folyón,
Elvitte a fényképét innen a házból,
A fűthető álmokat a képcsőből.

Fehér fény úszik a kávéscsészén.