This corn is like an angel.

Így kell koncerttermet üzemeltetni:

Belépek.

Kabátomat lerakom. 

Pisilek.

Ülök.

Körbejárok.

Apakezdődik. 

Sokkal jobban tudnék franciául, ha hosszabban kakilnék.

Új Radiohead lemez, soundtrack egy tökéletes naphoz.

Pontosan ezért az egy gif-ért mentem a tumblira. DÁJ!

Az az egy baj van, hogy kurvára fáj mindenhol, ha röhögök. Szóval ezeket nem nézem meg többször. 

I was gonna go back to my hotel room, get Eat Pray Love on Spectravision and make fun of it. Ew, Julia Roberts in a movie about eating? Give me Kirstie Alley, somebody who knows what she's doing. 

Az egész kibaszott koncert fent van a neten! *

*Leírom 10x: Nem rázom a fejem, nem rázom a fejem, nem rázom a fejem, nem rázom a fejem, nem rázom a fejem, nem rázom a fejem, nem rázom a fejem, nem rázom a fejem, nem rázom a fejem, nem rázom a fejem. 

Basszusgitár szeretnék lenni ebben a számban. 

Michael Scott filmet rendez! Van benne aranyarcú gonosz, sok hőstett, valamint korcsolyázás... 

"- It's, like, one of the best movies I've ever seen in my life.

 -You should enter it in festivals.

 - Or carnivals."

Gijóm elvtárs

Azt akartam mondani, hogy könyike valaki vigyen be erre az előadásra, de aztán rájöttem akar a halál hangalámondással filmet nézni. Ú. Jó. Most. Dugd Be. Elmentem.

Ennél viccesebb szám azért nem sok van... 

A gugli fordító hangosbeszélője a legzseniálisabb találmány a Pilóta keksz óta.

Van ez az új módi - a nagyszerű Anderson Cooper kezdte - hogy akkor vagy igazán menő újságíró, ha Egyiptomban jól megruháztatod magad. Kell jeleznem, hogy mekkora kamu ez az egész?

1 óra és 7 percbe telt, hogy kigurultam az ágyból, megmostam a fogamat, kibogoztam és magamra csúsztattam a tegnapi ruhámat, majd bekapcsoltam a számítógépet. Ez utóbbi volt a legfájdalmasabb. 

Néha néha becsúszik egy ilyen is...Mer jó. 

Folyton gyűjtögetem a művészinél művészibb számokat a lemezekről, amiket mostanában hallgatok, aztán egyszer csak megszivacsicsul az agyam, és a nagyszerű új utak helyett elmegyek valami teljesen szégyenteljes, fura irányba. A múltkor eltérített a CUKI, most meg eltérít a popperpéter. Vannak azok a pillanatok, amikor egyszerűen imádom a lalalalala poppzenét. Nem igazán tudom mi az a popzene, de felismerem ha hallom, valami vigyorgás és valami baromi egyszerű dalolhatóság biztos van benne. Egy totál szanaszét szaladgáló mixben következzenek akkor a kedvenc pop számaim. Ma.

Stay In Bed Until Sunday Mix

INXS - Beautiful Girl: Alapmű

Nemjuci - Winning Wars: Szegény Jucika majd megszakad, hogy rocker legyen, erre épp a popmixembe csúszik be egy számmal. De hát mit tegyek, ha ez egy salallalala szám? 

R.E.M. - The One I Love: 1999-ben ez alatt a szám alatt keveredtem a 2. sorba. Azóta is ott vagyok.

Regina Spektor - Dance Anthem: Húzás, jókedv, bitt, mi kell még?

Kate Nash - Do-Wah-Doo: A bramborák szám, nagyon vicces sztm.

Adele - Rumour Has It: Emiatt lett újszám mix helyett poppermix. Aztán most meg ez való ide a legkevésbé.

KT Tunstall - Come On, Get In: Amit Kati a legjobban tud, húzós, tapsikolós nóta.

Crystal Bowersox - Lonely: Ez már eléggé a ciki kategória (főleg az a Ákos-Madonna prüntyögés a közepén 3 mp-ig), de nem tehetek róla, kedvelem az ilyesmit.

Amy MacDonald - This Is The Life: Mivel az utazós mixem csak nem akar elkészülni, így bekerült ide. Nekem ez egy suhanós szám.

Sheryl Crow - Everyday Is A Winding Road: Van az a perverzióm, hogy a 2. SC album az egyik legkedvencebb lemezem, ez meg a legjobb szám róla.

Roxette - Cinnamon Street: Azért kellett bele egy Rákszett, mert a popról mindig az jut eszembe, amikor 12 éves koromban hatalmas Rxt rajongó voltam, és azt olvastam egy újságban róluk, hogy popzenekar, és hihetetlenül megsértődtem a nevükben is, mert az volt az elképzelésem, hogy, amibe gitár van az rock zene, amibe meg nincs, az pop...Az a fos Ace Of Base az a popzene, nem a Roxette!! Bölcs, nem?

Skunk Anansie - Glorious Pop Song: Ez még a régi, nagyon vadállat SA időszakból van, amikor kifejezetten poénból rakták fel ezt a lemezre, utolsó számként. Érdemes hallgatni  a szöveg kedveskedéseit.

The Cranberries - Just My Imagination: A tökéletes POP. Szinte büszke vagyok.

Morcheeba - Be Yourself: Amikor a srácoknak elfogyott a heroinra félretett pénze, akkor összedobták a Rómát meg ezt. A továbbiakban nem volt gondjuk.

Alanis Morissette - Hands Clean: Alig néhány szám bírja csak azt megcsinálni, hogy minden másodpercben egyre jobb és jobb lesz. Ez ilyen.

Imogen Heap - Goodnight And Go: Valamiért pontosan mindig A Euston melletti újságos szpotom mellett szólalt meg a vókmenemből ez a szám. Tényleg nemtom miért.

Travis - Sing: Walkabout. És legújabban Becketts. Tudom, üljek a sarokba.

Snow Patrol - Shut Your Eyes: Most komolyan, ennél nyálasabban lehet énekelni? Sztm Michael Bolton elmehetne hozzá tanulgatni.

The Beatles - I've Just Seen A Face: Az Across The Universe film ezzel a számmal rántott be teljesen. Az a jó a bitliszbe, hogy akármilyen mixet csinál az ember, mindegyikbe belefér valamelyik számuk.

Dolly Parton - Jolene: Jó, ez természetesen a White Stripes-tól az agyonbaszós, de azt a kesergőt mégis hogy lehetne egy popmixbe betenni?

Belle&Sebastian - Piazza, New York Catcher: Alapvetően nem vagyok egy nagy B&S rajongó, de ez nagyon lájk.

The Postal Service - We Will Become Silhouettes: Miniteknó, megapop.

Nelly Furtado - All Good Things (Come To An End): Pfö.

Joan Osborne - One Of Us: A 90-es évek MTV-jének majdnem sikerült ezt megutáltatni velem. De csak majdnem.

The Connels - 7475: 1HitWonder. De annak jó. A klip is ütött.

ABBA - Fernando: Popmix ABBA nélkül? Szó sem lehet róla.

Sztm kurvajó, hogy mostanában írok a számokról, mert ha a fekete alapon elolvasod a soksok fehér betűt, a végére tuti betépsz. 

A Warpaint még csak világosban koncertezős hírességi fokon van.

Ez az az időszak, amikor egy szutykos kis keleteurópische még nem méltó arra, hogy láthassa a kedvenc zenekarát. 

Annál szebb geometriai forma nincs, mint én fürdődresszben.