Azt nem rakhatod ki, hogy JAPÁN, de azt kirakhatod, hogy JAPÁN...

Mondom én, hogy maradok ezen a vonalon 

Akkor haladjunk tovább a warpaint vonalon... 

A sok francia zene miatt úgy tűnik megőrültem és sikerült letöltenem egy levegővételnyi idő alatt 5 db Guillaume Canet filmet.

A Senkinek egy szót se első, ő rendezte és azt kell mondjam Vilikém, nagyon ügyes voltál, megsimogatom a buksidat. Sikerült olyat csinálnod, hogy majd kigúvadt a szemem, úgy figyeltem...

És micsoda zenék vannak benne! Egyedül a With Or Without You miatt lettem mérges, hogy milyen elcsépelt választás, erre háhááá, egyszercsak nem kiderül, hogy fontos szerepe van a sztoriban? De.

Ez végre egy olyan tréler, amit meg is lehet nézni, mert semmi poént nem lő le:

Egyszerűen 2011-ben nincs jobb a Warpaint-nél. A ritmusszekció olyan, mint a mesében.

A szomszédból jövő cigi szag egy ideje már masszív fű szag...

Lehet, hogy be kéne kopognom...? De hova?

Jobbra, balra, fel vagy le?

Rikácska, fingós, szombati onokás vagy a lenti?

A legjobb, amikor elmondja honnan jött... 

Holly is the Michael Whisperer. 

Ezt nem én mondom, de én mondom:

De hogy is van ez az elektro-fóbia? Majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy ahogyan jómagam, sok hozzám hasonló olvasóm is átszenvedte már magát a kötelező gimis elektro-gyűlöleten, az anti-tücc-tücc (vagy fitness) klubokon és mindenen, ami ezekkel jár, gondolva itt a tabiborok ragasztókat megszégyenítő állágán át a krónikus diszkó-undorig (ez utóbbi mondjuk még ma is tart). Mindezek tükrében én magam sem nagyon tudtam a szó szoros értelmében jó, tartalmas és valóban szórakoztató elektronikus zenét elképzelni jó sokáig (a véleményem talán Björkkel kezdett változni). A teljes áttörés mindezen lopakodó előjelek után azonban egyértelműen a Postal Service-nek köszönhető. 

Elkezdtem összeszedni szokás szerint, hogy mik pörögnek mostanában, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy a ruzsaszín, haboscsókos cukiság ömlik rám a lemezjátszóból. Egy idő után meg már ki sem láttam belőle, így a felét - gyakorlatilag azokat, amikkel kezdtem - ki kellett hajítanom, mert a cukifaktoruk nem volt elég magas. Ezek majd jönnek valamikor máskor. Tehát lollipop a szájba, moncsicsi az ágyba, rajt:

The Color Of Our Planet Mix

The Moldy Peaches - Anyone Else But You: Az ultimate cukifilm (Juno) gigaslágere.

Loopa Scava Meets Cayetano - Bel Epoque: Imádom azt ahogy mondja, hogy POKKK.

DobaCaracol - Étrange: Életem legjobb munkanapján, masszív plazma-jutyubolás közben bukkant fel ez a szám, azóta is kedvenc.

The Bird And The Bird - La La La: Tökéletes címválasztás...

Ayo - And It's Supposed To Be Love: Hát én ezt csakis úgy értem, hogy szopózótt láv, és kizárólag a világ legrondább városa Podgorica jut eszembe róla.

Nancy Danino - Reality: A Házibuli - sok kortársammal ellentétben - nekem nem alapélményem, viszont ez igen, és itt csináltak belőle egy nagyoncukiságot.

Emiliana Torrini - Sunnyroad: Ha valaki ért a cukisághoz, akkor az ET, ráadásul vicces, hogy a szövegekben néha metál elemek vannak:

I never married 
Never had those kids 
I loved too many 
Now heaven's closed its gates. 
I know I'm bad 
To jump on you like this 
Some things don't change 
My middle name's still 'Risk'

Angus & Julia Stone - Walk It Off: Az egyik kedvenc tavalyi lemezemről minden szám cuki, de ez a közepe miatt, egy kicsit több is.

Iron&Wine - Tree By The River: Cukiság egy legányolt, hajléktalan forma embertől? Létezik.

Alexi Murdoch -  Song For You: A legalulértékeltebb film és lemez ever. Nagyon nehéz volt róla választani.

Moriarty - Jimmy: Ez is annak a bizonyos munkanapnak az eredménye. Cuki nap volt. Indulhatna a leghülyébb szöveg versenyben, az tuti.

Laura Marling - Hope In The Air: Lehet, hogy nem tartozik a cukik közé, de most nem tudtam kihagyni.

The Postal Service - Such Great Heights (Iron&Wine cover): Már az eredetit is imádtam, ez meg eléggé betalált. Betalált egészen a Garden State Soundtrackbe.

Mademoiselle K - Plus Le Coeur a Ca: Vajon a cukiság mért egyenlő a fejünkben a franciasággal? Még egy ilyen vadállatot is mint a Ká képes vagyok betenni a cukilist-be, mert franciául van.

Yael Naim - Shelcha: Viszont a héberről eddig nem jutott eszembe, hogy cuki vóna...

Zita Swoon - Je Range: A belga kvimbi.

The Beatles - I Me Mine: Próbáltam kitörölni a refrént, mert a verz az ami cuki, de nem ment szorri.

Mélanie Pain - Peut Etre Pas: Sokszor mondtam már ezt a lemezt, a cukiság alfája és omegája.

Soko - I'll Kill Her: Volt egy időszak, amikor 10-12x bírtam meghallgatni ezt a számot egymás után. A born in Japan sor a kedvencem.

Regina Spektor - Blue Lips: Ezt a számot annyira szeretem, hogy elhomályosítja az agyamat, nem tudok mit írni róla.

Nelly Furtado - Try: Régi jóság. Azt' azóta mi lett belőle, megaboaaa.

Michael Cera, Ellen Page - Anyone Else But You: A szép keretes szerkezet okán.

Sose volt még ilyen!!!!

SANTANA KONCERT LESZ JÚLIUS 5-ÉN A BUDAPEST SPORTARÉNÁBAN

Megafaszom, Gigaszáni

A gitár az erre való. 

Két érdekes kritika plusz amiket én mondtam még régebben a filmekről, asszem nem véletlen:

King's Speech:

Filmklub:

Nem lennék csalódott egy percig sem, ha A király beszéde csak egy új film lenne a mozik kínálatában. Jól szórakoztam, köszönöm. De ha az év legjobbjairól beszélünk, ez a film nem kerülhetne egy ligába a Social Network - A közösségi háló-val, A félszemű-vel, a Fekete hattyú-val, vagy a 127 órá-val. Azokban ugyanis van invenció, ebben meg az égvilágon semmi új nincsen. Azok többrétegű történetet mondanak el, ez meg egy egyszerű, kedves mese. Azok nyomot hagynak az emberben, ez meg huss, elillan. Egy könnyű kis desszert.

Gerta:

Kellemes film ez, de azért hol van a karlevágóstól, a fácséstól és a hattyústól!? Még a boxeros és a kóborlós is érdekesebb.

Hiteles másolat:

Fáy Miklós:

És Shimellen egyáltalán nem látszik az operaénekesség, a sok Don Giovanni; profi filmszínész, teljesen természetesen viselkedik a kamera előtt, normálisan mondja a szavakat, nem zengeti a hangját, mint valami nemzetközi Palócz ­László. (...)Nem tudom, Juliette Binoche ­miért nem idegesíti saját magát, mert rám, nézőként rendkívül ­rossz hatással van. Nyilván azt mondták neki, hogy a filmszínészet lényege az egyformaság, mindegy, melyik filmet forgatják, te légy ugyanolyan. Elképzelhető persze, hogy ha elfordítják a kamerát, akkor másik ember válik belőle, de amíg forog a film, pontosan olyan egyforma és kiszámítható, mint Bud Spencer.

Gerta:

Szóval akár nagyon jó is lehetett volna ez az egész, de sajnos nem lett az, mert az egyik főszereplőt Juliette Binoche anyukájából és apukájából szalajtották a másikat meg a Barátok köztből. Én nem is tudom mikor láttam ilyen egyértelműen rossz alakítást, mint amit ez a pasi nyújt.(...) Szóval egy kétszereplős beszélgetős filmben ha az egyik beszélő fej egy zombi, akkor nem működik az egész.

Vicces, mert Fáy Miklós a naaaaaagytudású zseni, Gyárfás Dorka meg az idegesítő locspocs, mégis, ha megnézem a kritikáikat, ezerszer inkább hiszek a locspocsnak, mint a frusztrált kispöcsnek.

Új-ra-szám-lá-lást! Új-ra-szám-lá-lást! Ja nem...Ge-ne-rá-ció-vál-tást! Ge-ne-rá-ció-vál-tást!

Azt hiszem én vagyok akkora szutyok, hogy soha, semmilyen körülmények között nem mennék ki tüntetni. Igen, ebben egyre biztosabb vagyok.

Manapság már azt nevezem jó könyvnek, amiben annyi napiidézet matéria van, hogy egy idő után már nem jegyzetelek az agyamban, csak hagyom magam lebegni.*  

*A könyv az drog?

És kéremszépen, hölgyeimm és urrraimm, a napizene hónapok óta először utolérte magát, és máma realtime! 

Ezt a fácséról loptam, és nem bírom abbahagyni a röhögést.

A magyar webes filmfordítás a gyönyörök tárháza.  Mai csúcs:

She's fuckin' bananas = Banánnal izgatja magát

Megamuhahaa! 

Komoly putty. 

Budapest egyik legfontosabb útja (Rákóczi). Így néz ki. Igényes, nem?

Ennél nagyobb baromságot hallott már valaki?

Charlie Sheen a saját házában megy elvonóra, szakemberek látogatják. 

Lehetséges volna, hogy kimenjen végre a fejemből az, hogy kumpleányosz felíz?

Hát ha ilyen mackónadrágos csodákba futok bele, akkor biztos nem... 

Eddig azt hittem őrült vagyok, de ezekhez képest úgy tűnik seholse tartok... 

Van ez a két film, olyanok, mintha a fordított tükörképei lennének egymásnak. 

A közös pont Párizs és Julie Delpy.

Aztán pluszként...először...

...van egy Ethan Hawke

...van egy kapcsolat kezdete

...van egy nyitott amerikai

...van egy gyönyörű Párizs

...vannak segítőkész, kedves franciák.

...másodszor...

...van egy Adam Goldberg

...van egy kapcsolat vége

...van egy befordult farok

...van egy ronda Párizs ("Mi van itt? Irakig futottam?")

...vannak bolond, szexmániás franciák.

Én mindkettőt szeretem, de azért be kell valljam a 2 nap Párizsban-tól agyhúgykövet kap az ember.