Persze, hogy a legnagyobb feelgood a Kate Nash koncert volt. Annyira vigyorogtam, hogy a végére már megfájdult az arcom. Van ez az ugyibugyi-punk zene, és még ehhez hozzájött az a sztori, hogy egy srác, pontosan mellettünk, az első pillanattól kezdve megállás nélkül azt ordította:

Hogy Kaaaaate Naaaaash, marry me, I want your babies, Kaaate Naaaash marry meeee!!

Ez így ment egy darabig, majd rúzzsal a mellére írta ugyanezt, a haverjai meg a mellükre írták, hogy marry him. A koncert végefelé meg már az egész közönség+a banda ezen röhögött, majd egyszer csak felkapták a csávót, és egyszerűen előreadták a színpadra. Mikor kidobták a fotós árokba, akkor természetesen az okos inkálosok elkezdtek vele kergetőzni, de Kate szólt nekik, hogy engedjék fel, és akkor a csávócska 1 méterről nézhette végig a (végigröhögött) Foundation-t.

Hát feleségül nem ment hozzá, de azért van remény.

És a vége:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.