Sosem értettem, hogy keveredtek a szuperjó kis punkzenekar, a Blondie repertoárjába olyan szörnyűségek, mint a Tide Is High vagy Heart Of Glass. Ebben a dokuban ott a válasz: a kezdeti kis siker után nagyon durván rájuk szálltak a managerek, producerek és ügynökök, a zenekar pedig nem tudott ez ellen semmit sem tenni. Zeneipari alapsztori...

A kedvenc részem az, amikor azt mesélik, hogy a hotelekben az embereket általában egy csokor virág vagy egy tálca csoki várja, az ő menedzsereik viszont egy vödörnyi kokainnal köszöntötték őket minden városban...

Ez az utolsó rész meg egyszerűen csak szomorú. Ahogy a kirúgott tagok kuncsorognak, hogy játszhassanak a RnR Hall of Fame beiktatáson, bleee, de Debbie meg Chris is egy köcsög. Áh öreg zenész mind bolond.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.